Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
135 kifogásoltak, hogy nem politizál. Bizony, nem politizál; v ersenysemlegességet hirdet, szektorsemlegességet hirdet, és elsősorban a gazdasági racionalitásra hívja fel a figyelmet. Az volt a baj; azt mondtuk mi 1990től 1994ig, hogy ne politizáljuk túl ezt az ágazatot, ne vigyünk bele ideológiai elemeket, és ne "s pécizzünk ki" olyan szektorokat, amelyeket bizony el akarunk takarítani a föld színéről. Mi ezt a magunk részéről vállaljuk, hogy nem tesszük meg. Én tudom, hogy Torgyán doktor úr, mint a nép lelkiismerete (általános derültség) , itt aggódva és tiszta szívb ől szólal meg. A közöttünk lévő érzelmi kapcsolatot, úgy gondolom, ez nem befolyásolja. Valamennyien jót akarunk, és a jövőre nézve nem kívánunk egyetlen szektort sem a másik kárára preferálni. Hogy mennyire így van ez, a tegnapelőtti Magyar Hírlapban olva som, hogy a MOSZ főtitkára éles bírálattal illeti ezen kormányprogramot, mondván, hogy szövetkezetellenes, nem preferálja a szövetkezeteket, a magángazdaság túlsúlya felé mutat, és ezzel a túlzott privatizációval, ezzel a fölgyorsított gyakorlattal veszély ezteti a már átalakult és új struktúrában működő szövetkezéseket. Kérem szépen, ha ez a bírálat megjelenik az egyik oldalon, megjelenik a másik oldalon, akkor mi nyugodtak vagyunk; mi középen maradtunk, és ez volt a célunk! (Taps.) Köszönöm. Akkor most Gyi móthy úrnak a részleteket: önkormányzatok és kiskertek mint jövedelemkiegészítő mezőgazdaság; a 39. oldal negyedik bekezdés, az utolsó mondat pontosan erről szól - a hitelezés, értékesítés, feldolgozás mint társas szervezés, amelyet a termelőknek kellene elsősorban kezdeményezniük. És amelyhez ezen kormány a közgazdasági feltételeket biztosítani fogja: 40. oldal, lap felső része, első három sor. A monopóliumok kialakulása, túlzott privatizáció, külföldi tőkétől történő félelem és annak egyensúlyban tartása : 41. oldal utolsó bekezdés. A genetikai állomány: 47. oldal 8. pont, amely önt aggodalommal töltötte el. Tehát úgy gondolom, hogy ebben vita közöttünk nincs. Szerzői jogi vitát nem kívánunk Raskó úrral folytatni, hogy ki találta ki a szó szerint visszakös zönő mondatokat. Annak örülünk, hogy vannak ilyen mondatok, mert akkor a megvalósítás könnyebb, ha a patkó valamennyi oldalán találunk ehhez pártfogó és kellően felkészült szakembereket. (Taps.) Még egy dolog: ez a kormányzat bizony olyan időzített bombákk al veszi át ezt a mezőgazdaságot, azon törvényi kötelezettségek alapján, amelyeket végre fogunk hajtani, ami a jelenlegi 7072 milliárdos ez évi támogatást a jövőre nézve bizony szűkíteni fogja. A kárpótlásijegyutalványok kérdése: az Alkotmánybíróság dönt ése kimondta, hogy ezt a kérdéskört rendezni kell. Ha a legügyesebbek leszünk és a legcsavarosabb agyú jogászokkal fogjuk a jóhiszeműen szerzett jogokat a jövőre nézve biztosítani, ez 58 milliárd forintunkba kerül. A kívülálló üzletrésztulajdonokat akár a kormány által diktált és a korábbi - véleményünk szerint is kezelhető - módszerrel akarjuk végrehajtani, akkor sem ússzuk meg 30 milliárd alatt. Ezt kéthárom éven belül rendezni kell. Amíg a földtulajdonviszonyok ebben az országban nem világosak, addig nem beszélhetünk a földjelzálogról, nem beszélhetünk a földhitelintézetekről; a kimérést, a végleges tulajdonrendezést 1995 végére meg kell csinálnunk. Ez megint 5 milliárd forint. Tehát ha ezt összeadjuk, akkor már 40 milliárdnál tartunk, és még egy petá kot sem fordítottunk sem a mezőgazdasági támogatásra, sem pedig az exportösztönzésre; ami Raskó úr szerint nem fontos. Valóban ez így is volt, mert az utóbbi négy évben szinte eltűnt a mezőgazdasági export, és időnként olyan véleményekkel találkoztam vidék en: nincs emögött valami sanda hátsó megállapodás, hogy le kell ültetni a magyar mezőgazdaság exportteljesítő képességét? Én ezt cáfoltam, miniszterelnök úr, cáfoltam; nincs emögött semmi sandaság, így alakult a dolog. Viszont ez a továbbiakban nem tarthat ó. (Taps, derültség.) Nem tartható. Ha a magyar nemzetgazdaságnak ezen egyetlen ágazata az, amely hosszú távon is exportképes, és valóban a világpiacon eladható terméket tud előállítani, akkor nekünk kötelességünk ehhez a hazai támogatást megadni úgy, hogy
