Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 4 (2. szám) - Bejelentés képviselői összeférhetetlenségi ok megszüntetéséről - Mentelmi ügy bejelentése - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 1990. évi XXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP):
14 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Dögei Imre, Független Kisgazdapárt... vagy tévedésből nyomták meg a gombot? (Közbeszólás a jobb oldalról: Tévedé s!) Szólásra következik Rubovszky György, KDNP. Képviselőtársunké a szó. DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezetet előterjesztő képviselő urak igen terjedelmes koalíciós megállapodás létrehozásában vettek ré szt. Éppen ezért furcsállom azt, hogy ennyire rövidre sikerült ez a törvénytervezet. Elolvasva a 10. előterjesztést, azért megtaláltam a 120 napra való lehetőséget. Az előterjesztés tulajdonképpen az 1990. évi XXX. törvény 1. és 4. §ára vonatkozik, tehát a törvény 6. §a változatlanul hatályban marad. Ilyen körülmények között az új Kormányt természetesen megilleti az a lehetőség, hogy a megalakulásától számított 120 napon belül a feladatmegosztást előterjessze. Erre az intervallumra vonatkozik ez a törvény tervezet, de akkor is igen sérelmezhető ennek az indokolása. Az MSZPSZDSZ koalíciós megállapodás értelmében olyan ipari és kereskedelmi minisztérium létrehozása szükséges, amely az ipar- és a kereskedelempolitikát, a szerkezetváltoztatást, a műszaki fejle sztést és a középvállalkozást, kisvállalkozást, valamint az exporttámogatási rendszert a gazdasági reálfolyamatokba beágyazva kívánja integrálni. E struktúra felállításának nyilván az volt a gazdasági vezérlő elve, hogy a kül- és belpiac egymástól el nem v álasztható egységet képez. A bel- és külkereskedelem elválasztása a vállalkozások szintjén már az eddigiek során megszűnt, és a jövőben fontos követelmény e folyamat következetes véghezvitele a közigazgatás szervezetében is. Azonban ezen struktúraváltás el engedhetetlen feltétele a feladatok pontos tartalmi tisztázása, a munkamegosztás, a hatáskörök és a feladatkörök átrendezése. A megszűnő Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, illetve a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere feladat- és hatá skörét részben a Külügyminisztérium fogja átvenni. Feltétlenül elvárható lett volna, hogy a törvényjavaslat - vagy legalábbis az indokolás - utaljon a minisztériumok közötti munkamegosztás átrendezésének elveire, hogy a tárcák közötti munkamegosztás, a fel adatok megosztása a későbbiek során ne képezhessen szükségtelen vitákat. Az új ipari és kereskedelmi minisztérium átfogó feladatköre, az új szervezet kialakításának bonyolultsága, a szervezeti és humánpolitikai kérdések feltehetően a hatályos jogi szabályo zástól eltérő megoldásokat is kívánhat. Egészen biztosan olyan megoldás szükséges, amely figyelembe veszi, hogy az új szervezet összecsiszolódásának folyamatában számos halaszthatatlan kormányzati feladatot kell ellátni, miközben az apparátus egy része az új körülmények között bizonyára a helyét keresi vagy átmenetileg az elbizonytalanodás jelenségével is számolnia kell. Ez felerősítheti azt a negatív szelekciót, amely a közigazgatás legjobb szakembereit elszívhatja. Ezért minél elő bb megnyugtató, határozott és gyors döntésekre van szükség, amelyek a közigazgatás szakembergárdája számára világossá és egyértelművé teszik, hogy az új kormányzat mennyiben és hogyan számít a munkájára. A most átalakuló szervezetek munkatársai jól szervez ett apparátusokban, nem egyszer sok lemondással járó, a nehézségek, akadályok ellenére eredményes munkát végeztek. El kell ismerni az ipari szerkezetátalakítást megalapozó koncepcionális iparpolitikai tevékenységet, az önálló, fejlődésre képes vállalkozáso k válságkezelését, amely a magyar ipar jelentős bázisainak piackomform kibontakozását tette lehetővé. Az elmúlt négy év alatt megújult a magyar energiapolitika, az energetikai törvényalkotás, amely az energiatermelést, szállítást, szolgáltatást, a bányás zati tevékenységet a fejlett piacgazdaságokhoz hasonló módon szabályozza. Sikeres volt a szénbányászat szerkezetátalakítása, és részben ezen folyamatok eredményeképpen az iparban megindult és meghatározóvá vált a növekedés. Ezért az a véleményünk, hogy el kell ismerni a szakapparátusok munkájának eredményeit, és a változtatásokat nagyfokú humanizmussal úgy kell megoldani, hogy minél kevesebb munkatársat
