Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ, a Fidesz
117 (11.40) Vagy lejjebb szállva a szöveg mélységeibe: vajon ki vitatná, hogy "a gazdaságpolitika főbb feladatai közül előtérbe kerül a válságkez elés, a növekvő eladósodással együtt járó finanszírozási problémák és a gyorsuló infláció elkerülése, valamint a gazdaság működési zavarainak elhárítása"? Hogy ösztönözni kell a beruházásokat és a megtakarításokat; hogy egyszerre kell fellépni a gyors elad ósodás, a növekvő infláció és a további elszegényedés ellen; hogy a következő négy év gazdaságpolitikáját a válságmenedzselés, a gazdaság folyamatos működőképességének fenntartása érdekében tett erőfeszítések, az átmenet - ezen belül a privatizáció és a sz erkezetváltás felgyorsítása - és a tartós gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése együtt kell jellemezze? Ki ne értene egyet első olvasatra a kijelentéssel: megkülönböztetetten kell kezelni a foglalkoztatás növelését úgy, hogy közben megszűnjön a ka pun belüli munkanélküliség, miközben folytatni kell a következetes antiinflációs politikát, meg kell akadályozni a külső és belső egyensúly gyors romlását, a szociális feszültségek további éleződését. S mindennek feltétele, hogy a gazdasági recessziót, ill etve a mélypont körüli stagnálást megalapozott gazdasági növekedés váltsa fel. Az itt vázolt célrendszer - a programkészítők bevallása szerint is - több ponton ellentmondásokat tartalmaz. Amikor elolvastuk a Magyar Köztársaság kormányának programját, éppen ennek részletes kifejtését kerestük benne, hogyan lehet megindítani a megalapozott gazdasági növekedést. A szöveg készítői nem követték el azt a hibát, amelyet Antall József l990ben. Nem köszönik meg az MDFnek, hogy rendben adta át az országot, hanem sz igorúan sorba veszik a gazdasági helyzet mutatóit, s ebből egy mármár apokaliptikus kép bontakozik ki. E képet miniszterjelöltek nyilvánosság előtt tett nyilatkozatainak sora teszi napról napra sötétebb tónusúvá. A tárgyilagosság kedvéért el kell mondanun k, hogy nemcsak az elmúlt négy év mulasztásairól, de az azt megelőző 40 év tévútjáról, rendkívül súlyos örökségéről is esik néhány szó. Végül, a szöveg 7. oldalán az is kimondatik, hogy: "Az országot sújtó, a lakosság tűrőképességét próbára tevő válság köv etkezménye nem egyszerűen konjukturális visszaesés, hanem mély és átfogó átalakulási, transzformációs válság, amelyre egyszerre jellemző a termelés és külkereskedelem hanyatlása, a munkanélküliség, a költségvetési hiány, a beruházások visszaesése, a versen yképesség további romlása." Zárójelben jegyzem meg, hogy a mondat többszöri elolvasása után érdeklődve kerestem azokat a programpontokat, amelyek az országban élő többség nyelvének ápolását célul tűznék ki a kormány elé, hasonló és egyébké nt helyeselhető módon a kisebbségek nyelvének ápolásával. Sajnos azonban hiába! Tovább folytatva az idézetet: "Erre a válságra nem adnak megoldási módszert a gazdaságélénkítés hagyományos eszközei, a kormánynak új megoldásokat kell keresnie." Amikor elolva stuk a Magyar Köztársaság kormányának programját, éppen annak részletes kifejtését kerestük benne, melyek azok az új megoldások, amelyeket - a baloldali blokk választási kampányát figyelve - rég megtaláltnak hittünk. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A beterjesz tett programot szemügyre véve, különös élményünk támadt. Boldogult úrfikorunk kedvenc undergroundzenekarának egy dalszövege jutott eszünkbe: kezdődik újra az előző ötéves terv. A kormányprogram mögül ugyanis egykori ötéves tervek ismerős arcvonásai sejlen ek fel. No, nem azért, mintha a megvalósítás során állandóan makrancoskodni kezdő tervszámokkal lenne megint dolgunk, inkább a módbeli segédigék gyakoriságának szembeötlő azonossága miatt. (Derültség.) Akárcsak a hajdanvolt ötéves tervek, ez a program is a "legyen" segédigére épül, részleteiben és egészében is. Azt kell mondanunk, hogy e tekintetben a program teljes egyetértésünket bírja. Hogy ne kelljen elveszni a részletekben, úgy is összefoglalhatnánk a közös nevezőt, hogy: legyen minden jó! (Derültség .) De most - vállalva az ünneprontás ódiumát - hadd feszegessük egy kicsit azt a kérdést, hogy hogyan? Hogyan lehetne egyszerre megteremteni a gazdasági növekedés feltételeit és mérsékelni a
