Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. FÜZESSY TIBOR, a KDNP
113 Tisztelt nagyobbik Koalíciós Partner! Ne vegye rossz néven, ha arra figyelmeztetem, hogy egy lá tszólag előnyös frigy kedvéért lemondani azokról a tulajdonságokról, amelyekkel híveinket, sőt magát partnerünket is meghódítottuk, nem lehet hosszú távon előnyös befektetés. És most áttérek néhány példára, amelyeket frakciótársaim majd részletesebben kife jtenek. Az Antallkormány négy évvel ezelőtti programjának parlamenti vitáját olvasgatva megállapítottam, hogy a gazdasági program ellen a legsúlyosabb kifogás az akkori ellenzék részéről a program megalapozatlannak vélt optimizmusát érte. A most előterjes ztett kormányprogram komor jövőképéről akarvaakaratlanul Churchill háború kezdetén elhangzott ígérete jut eszembe: nem tudok mást ígérni, mint vért, erőfeszítést, könnyeket és verejtéket. Azt hiszem, az igazság valahol a kettő között van. Az Antallkormán y programjának előterjesztésekor a gazdaság jövőképe nem volt annyira ragyogó, most pedig nem annyira sötét, mint ahogy a kormányprogram megfesti. Félek attól, hogy egy gyakorlatilag igen hasonló gazdasági realitás taktikai, stratégiai megfontolásoktól bef olyásolt eltérő színezéséről van szó. Míg az Antallkormány talán úgy vélte, hogy az erőt sugárzó optimizmus és a jövőbe vetett hit arra is képes, hogy a gazdaság egyik hajtóerejévé váljék, a most alakuló kormány a mélypont állandó hangsúlyozásával kívánja elfogadhatóvá tenni kemény és húsbavágó pénzügyi, gazdasági intézkedéseit, bízva abban, hogy ezek az intézkedések utólag megbocsáttatnak, ha a gazdaság fellendülése az ígértnél hamarabb vagy nagyobb mértékben következik be. (Dr. Szilágyiné Császár Teréziá t Nahimi Péter váltja fel a jegyzői székben.) (11.20) Mi, kereszténydemokraták, őszintén kívánunk az új kormány számára gazdasági sikereket. Mert hisszük, hogy azok egyben az egész ország gazdasági felemelkedéséhez vezethetnek. De ha ezek a sikerek a gyo rs eredmény hajszolása érdekében csak az életszínvonal indokolatlan megnyirbálásával, az infláció növelésével, a tömegek szociális védelmének elhanyagolásával érhetők el, úgy hiszem, készen állunk arra, hogy a magát szociálliberálisnak valló koalíció antis zociális intézkedéseinek kemény szociális, vagy ha úgy tetszik, akár balról jövő bírálói legyünk. Az elmúlt kormányzati ciklus utolsó éveiben egyre szélesebb körben vált ismertté a kereszténydemokratáknak a privatizációs gyakorlat ellen erősödő kritikája. Az MSZP választási programját megismerve rokonszenvessé váltak előttünk azok az elképzelések, amelyek tömör megfogalmazással akár a mi programunkba is behelyettesíthetők lettek volna. Mint például: miközben elismerjük, hogy a privatiziáció fontos része a g azdaság átalakításának és egyik feltétele a gazdaság működésének, ugyanakkor nem tartjuk olyan csodaszernek, amely egyedüli eszköze annak, hogy a magyar gazdaság a mély recesszióból kilábaljon. Ehhez viszonyítva a koalíció programjában alaposan megnőtt a p rivatizáció szerepe és jelentősége. Így hangzik: "A tulajdonosi szerkezet a magántulajdon túlsúlyát biztosító átalakulásnak és egyúttal a vállalati válságkezelésnek alapvető módszere az állami tulajdonban levő társaságok privatizálása. Előkészítését és leb onyolítását a versenyszférában gyorsan el kell végezni." Vagyis a privatizáció a gazdasági siker egyik és nem is legfontosabb eszközéből és feltételéből a legfontosabb eszközzé, alapvető módszerré, tehát mégis csak csodaszerré vált. A választási program sz erint az ezredfordulóig jutottunk volna el oda, hogy a magántulajdon aránya elérhette volna a 6065 százalékot, és utána is tartósan fennmaradt volna egy jelentős volumenű és befolyású állami szektor. A kormányprogramban viszont világosan rajzolódik ki a p rivatiziáció felgyorsításának célja és átfogó, az állami vagyon egészére kiterjedő jellege, amelyet az új privatizációs törvényben kidolgozandó eszközök és módszerek egész sora hivatott gyorsítani. Torgyán József képviselőtársam ezt olyan meggyőző képpel é s színekkel ecsetelte, hogy e téren többet mondani úgy sem tudnék.
