Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA TAMÁS (MDF)
919 Én arról beszéltem, hogy a képviselőtársaim egy ilyen szakmai kérdésben nem tudnak dönteni! Csak hogy egy példát mondjak, a Parlament körülbelül olyan döntést kíván hozni, mintha arról kellene döntenie, hogy Székesfehérvár vagy Veszprém mellett az elkerülő út északról, délről vagy keletről menjen – szakmai felkészültség nélkül! Ez körülbelül az a szint; nem összetévesztve azzal, hogy a Szigetköz vízpótlása egy életbevágóan fontos dolog! De akkor, amikor erre a határozati javaslatra igent fognak mondani a képviselőtársaim, nem tudják , hogy ennek milyen lesz a hatása; mert nem tudják, nem ül a Házban olyan képviselő, aki ismerné ennek a beavatkozásnak a konkrét hatását. Ha ezt bemutatja a Kormány, akkor azt lehet mondani, hogy felelőtlen az a képviselő, aki elé letettek egy anyagot, és bemutatták, hogy ilyen és ilyen hatás várható, ellenkező esetben pusztul a Szigetköz – és ő nem szavazta meg. Ez az anyag ezt nem tudja. (Közbekiáltások a bal oldalról: Így van!) Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következi k Katona Tamás államtitkár úr a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként. Felszólaló: Katona Tamás (MDF) KATONA TAMÁS (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Én biztos nem vagyok az a képviselő, akit az éppen távozó Pap képviselő megszólított az imént. (Dr. Pap János az ülésterem ajtajából visszatér a terembe.) Mégiscsak ott szeretném kezdeni, ahol Dénes János képviselőtársam. Igen, ez a dolog, aminek a következményeivel most szembenézünk, a hruscsovi gigantomániával kezdődött, a szibériai folyók visszaf ordításának tervével – és amilyen szerencséjük van az oroszoknak, ők a szibériai folyókat nem fordították vissza; mi azonban itt vagyunk ezzel a művel. Ezzel a művel, amely ellen kezdettől fogva tiltakoztunk, és én örömmel látom, hogy számos olyan képvisel ő van ebben a Házban, akin annak idején a Duna Kör kékfehér jelvényét láttam. Ez az Országgyűlés és ez a Kormány, mihelyt megkezdte a működését, természetesen megerősítette azt, hogy Magyarország ennek az erőműtervnek a nagymarosi részét megépíteni soha n em fogja. Tegyük hozzá, a tervnek ez a nagymarosi része voltaképpen egyfajta lustaság eredménye volt. Az elektromos energiát könnyű előállítani, egy dolgot nehéz vele csinálni: tárolni. És nyilván akkor kényelmes fölhasználni, amikor éppen keletkezik, ezér t kell tehát egy ilyen nagy mesterséges tavat csinálni – kost, was kost – , és akkor utána leengedni. (Dr. Pap János elhagyja az üléstermet.) Egy kis teljesítményű számítógépen ki lehetett volna számítani, hogy hogyan lehetett volna elosztani az egy erőműné l, Bősnél esetleg termelődő energiát, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő ipari létesítményeknek rendelkezésükre álljon. Ugyanakkor azt is látnom kellett, és ez egy tény volt, hogy a szlovák fél ragaszkodik az ő részén az erőmű megépítéséhez, mert úgy érzi, túl sok pénzt fordított rá – túl sok pénzt fecsérelt el erre a célra. Itt tehát eleve volt egy olyan helyzet, hogy mi egészében sem és a nagymarosi részt külön sem óhajtottuk megépíteni – a szlovák fél azonban a maga részét igen. Sajnos, erre módja is volt. Ezt tehát csak valamilyen, hangoztatom, rossz kompromisszummal tudtuk volna megakadályozni. Ez a kompromisszum, ami létrejöhetett volna – és amelyet a tárgyalások során általában ennek a Háznak a gazdasági bizottsága és a külügyi bizottsága kerese tt, a környezetvédelmi bizottság nem keresett – , az lehetett volna, hogy legyen ez a már megépített csatorna a hajózócsatorna, és abban az esetben, amikor magas a vízállás a Dunán – fogyatékos emlékezőtehetségünkkel is megállapítható, hogy ez ritka helyzet – , akkor lehetett volna valami szerény mennyiségű energiát termelni. Ez egy olyan kompromisszum volt, amit talán egy racionális szlovák kormányzattal annak idején el lehetett volna fogadtatni. Ezt a lehetőséget azonban elszalasztottuk, és hiába reménykedt ünk nemzetközi támogatásban! (Dr. Pap János visszatér az ülésterembe.) Mert tisztelt Ház! A nemzetközi támogatás abban a pillanatban elmaradt, mihelyt megépült a Rajna – Majna – Dunacsatorna! Amelynek a célja a
