Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - NAGY TAMÁS (Agrárszövetség)
905 30% azt mond ta, hogy legyen kötelező a gazdasági társasággá való alakulás, és mindössze 6% mondta azt, hogy jobb lenne, ha megszűnnének. Szeretném megmondani, hogy az átalakulás után egy nagyon furcsa helyzet alakult ki. A helyzet a következő: a vagyon 70%ban olyan s zövetkezeti tagok tulajdonában van, aki nyugdíjas, illetve 20%ban olyanok, akik kívülállóak, mindössze 30%ukról mondható el, hogy egyfelől rendelkeznek vagyonnal, másfelől pedig ott is dolgoznak, a szövetkezetben. Tehát úgy gondolom, hogy egy olyan idősz akban, amikor egyértelmű, hogy a magyar mezőgazdaságban nincs jövedelem – hiszen tavaly például 30 milliárdos volt a veszteség – , nagyon nehéz megnyugtatni az embereket azzal, hogy: kérem szépen, nincs osztalékotok, várjatok egy kicsit; és azt sem lehet te rmészetesen mondani nekik, hogy a vagyonuk nem lesz felélve, mert ez egy igaztalan állítás lenne. Azon kellene tehát elgondolkodni, hogy mi okozza azt a helyzetet, hogy a jövedelem egyaránt hiányzik a magántermelői szférában és szövetkezeti szférában. Megg yőződéssel állítom, hogy ha a szövetkezeti szférában és a magánszférában jövedelem lenne – tehát a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége meglenne – , akkor bizony a mezőgazdasági szövetkezetek stabilitása lényegesen nagyobb fokú lenne, mint jelen pillanat ban. Felvetődött az a kérdés is, hogy vagyonfelélés folyik. Az előbb elmondtam: igen, folyik – azt kell mondanom, egy olyan országban, ahol két év óta a szövetkezetek teljes jogbizonytalanságban vannak, nagyon nem is lehet mást csinálni. Itt hozzászólók tö mkelege mondta el, hogy milyen a gazdasági helyzet, milyen pozíciókban vannak ezek a gazdaságok. Azt gondolom, ezen csodálkozni nem lehet. Meg lehet kérdezni, hogy ha ezt a törvényt megváltoztatjuk, akkor egyáltalán milyen státusban éri ez a szövetkezeti v agyont, illetve az azokat működtető embereket? Először is, szeretném elmondani, hogy teljes jogbizonytalanság van, hiszen a szövetkezetek 4045%a mind a mai napig nincs bejegyezve a Cégbíróságon. Lehet erre természetesen azt mondani, hogy nagyon helyes, m ert biztos hatalmas nagy disznóságok voltak. Én magam is egy szövetkezetben dolgozom, átéltünk minden revíziót, minden revízió azt mondta, hogy rendben lévőnek találta a dolgokat. A bejegyzés ennek dacára mind a mai napig nem történt meg. Kedves Bogárdi úr , szeretném megjegyezni, hogy ez egy 2 milliárdos tiszta vagyonnal, hitel nélkül gazdálkodó szövetkezet, amely gyakorlatilag jogilag nem létezik immáron másfél éve, és nagyon szeretném azt is a figyelmébe ajánlani, hogy ez a tulajdon ugyanúgy magántulajdon , mint ha ön a telkén kapálgat saját földjén. A szövetkezeti tulajdon ebben az országban magántulajdon. Ha ebben kárt szenved bárki is, akkor magántulajdonában szenved kárt. A következő kérdés: számtalan per folyik a vagyonkivitelekkel kapcsolatban. Őszint én megmondva, mint egy olyan szövetkezetben dolgozó ember, aki maga végigcsinálta ezt a procedúrát, nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet megvalósítani egy bizonytalan jogi státuson az újabb és újabb kiválásokat. (15.40) Azért mondom ezt figyelmeztetőleg , mert megoldást szeretnénk keresni, nem pedig az anarchiát szeretnénk tovább növelni. Nagyon jól tudjuk, hogy vannak olyan parlamenti döntések, amelyek elmaradtak, bár a Legfelsőbb Bíróság elnöke kérte erre a Kormányt, kérte a Parlamentet, mind a mai napi g adósok önök ezekkel a válaszokkal. Nem tudom, hogy ez miért van így. Nem tudom, hogy ez miért megnyugtató önöknek. A vagyoni bizonytalanság kérdése. Én nagyon szeretném megtudni öntől vagy bárkitől, hogy meg tudjae valaki mondani ma, hogy egy szövetkeze tben mennyi a vagyon. Annak idején volt olyan jogi helyzet, amikor kötelező volt a vagyonértékelés. Meg kell mondanom, hogy közel 60 napon belül kellett ezt lebonyolítani, milliárdos gazdaságokban volt, ahol meg tudták ezt csinálni, volt, ahol nem, de azt gondolom, hogy
