Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
902 szóló hét törvényt 90től számítva – földtörvény nélkül, csak az elfogadott törvényekről beszélek – , akkor több mint 20 olyan törvényjavaslat szerepelt a Parlament előtt és kerül t elfogadásra, amely közvetlenül érintette a szövetkezeteket. Az indokolás tehát arról szól, hogy az üzletrésztulajdonok körül kialakult helyzet miatt kellett a törvényt megváltoztatni, mert erre nem nyújt megoldást. Mi lenne vajon a megoldás? A szocialist ák szerint a túlzott adóztatás megszüntetése; reális lehetőséget teremteni ahhoz, hogy az aktív tagok – akiknek ez az üzletrész és ez a szövetkezet a munkahelyét je- lenti – megvásárolhassák ezeket az üzletrészeket; lehetőséget jelentene a mezőgazdaság jöv edelemtermelő képességének javítása, amelyben szintén jelentős lépést tett meg a Parlament – a korábbi állandó támogatáscsökkentés helyett most teljesen más koncepció érvényesül; jogbiztonság, új szövetkezeti modell kiépítése; s ami talán a legfontosabb, a z új gazdálkodóknak, új tulajdonosoknak ígéretek helyett elérhető hiteleket, elérhető termelési biztonságot, piaci biztonságot és reális lehetőséget az eszközök megszerzésére, hogy ne csak úgy juthassanak hozzájuk, ha kiviszik a szövetkezetből. A törvényja vaslat vitájában a szocialisták már általában elmondták a véleményüket a fő vonulatokról. Nem támogatjuk az elfogadását, de az általános vitában kénytelen vagyok még több olyan pontra felhívni a figyelmüket, ami szerintem súlyos kárt okoz a szövetkezeti tö rvény módosítása kapcsán, és egyáltalán, ismét működésképtelen törvényt eredményez. A szövetkezeti közgyűlésre vonatkozó rendelkezések közül: ha határozatképtelen számban jelennek meg a tagok, a mai gyakorlat szerint ugyanarra a napra későbbi időpontra öss zehívott közgyűlés a törvény alapján dönthet a meghirdetett napirendekről. A beterjesztett javaslat ezt megváltoztatná, röviden úgy, hogy ha 15 napon belül, de nem azonos napra hívják össze ezt a közgyűlést, csak akkor határozhat az ügyekről. Megítélésem s zerint ez így teljesen működésképtelen. Elfogadhatónak tartok egy olyan megoldást, ami garantálja a tagok beleszólási jogosítványait, de sem a megjelenésre, sem a döntőképességre, sem a határidők betartására beterjesztett törvényjavaslat semmivel nem jobb, mint a korábbi, és nem fog működni. Nagy gondot jelent az egy tag – egy szavazat elvének elvetése, a szétváláskori vagyonmegosztással kapcsolatos döntések, a vagyonarányos szavazat törvénybe iktatása. Azt gondolom, ez nem engedhető meg. És igenis ellenkezik a nemzetközi szövetkezeti elvekkel és ellenkezik a szövetkezeti eszme alapjaival. Számunkra végső soron esetleg elfogadható lenne egy olyan megoldás, nem törvényi előírással, csak törvényi lehetőség megteremtésével, hogy ha a tagok döntő többsége úgy dönt , akkor az alapszabályban megállapítottak szerint bizonyos esetekben eltérhessenek az egy tag – egy szavazat elvétől, de ilyen megoldás, ami a jelenlegi javaslatban szerepel, nem fogadható el. A szétválással kapcsolatban: egyetértünk a szétváláshoz szükséges szavazati arány csökkentésével, de nem értünk egyet olyan javaslatokkal, amelyek szerint ilyen alapvető kérdés, a szövetkezet működését alapvetően érintő kérdés nem a tagok többségének véleménye alapján oldható meg. Teljesen elfogadhatatlan a törvényjavas lat azon része, amelyik úgy szól, hogy a szövetkezetek szétválásáról három napon belül a hitelintézeteket értesíteni kell. Ha ezt a törvényhelyet a Parlament elfogadja, ez azt jelenti, hogy ezeknek a szövetkezeteknek a döntő többsége azonnal hitelképtelenn é válik. Ilyen tulajdoni viszonyok között, ilyen termelési viszonyok között és ilyen szervezeti bizonytalanság mellett épelméjű bank nem fog szövetkezetnek hitelezni. Hasonló léptékű gondot és csapdát jelent – jó lenne, ha egyes kormánypárti képviselők fig yelnének erre – , hogy a szétválás után a jogutódok egyetemlegesen feleljenek a nem ismert kötelezettségekért. Ez egy olyan csapda, ami önmagában is alkalmas arra, hogy megakadályozza a szövetkezetek további szétválását.
