Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
895 amennyiben felgyülemlett feszültségek, felgyülemlett gazdaságitársadalmi problémák megoldását kívánja, és ezeknek a megoldása az Országgyűlés és a törvényhozás kezébe kerülh et. Ennyiben tehát politikai kérdés, és az Országgyűlésnek, a pártoknak igenis foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. A szövetkezeti átalakulás a privatizálás és a magántulajdonosi tulajdoni struktúra létrehozásának egyik nagyon fontos lépcsője volt 1992ben. Ezen a téren valóban nagyot léptünk előre. Nem kedvelem azokat a valóban politikai töltetű megállapításokat, amelyek valamiféle adminisztratív intézkedés színezetét szeretnék adni ennek az átalakulásnak, valamiféle külső erőszakra célozgatnak burkoltan va gy nyílt formában. Az átalakulás során olyan törvényről volt szó, amely a szövetkezet közgyűlésének és a szövetkezet tagságának kezébe tette le a döntés jogát azzal, hogy magán- vagy családi vállalkozás formájában kívánjae végezni tovább a mezőgazdasági t evékenységet, vagy a szabad és alulról jövő szövetkezés formájában választjae a továbbiakban. Ez a választási lehetőség tehát adott volt a tagság számára. Képviselőtársaim számadatokat hoztak fel arra vonatkozóan, hogy miként ment végbe ez az átalakulás, hogy mekkora volt annak a szövetkezeti vagyonnak az értéke, amelynek a vagyonfelosztása végbement. Itt arányba állították azt az 50 milliárd Ft értékű vagyont, amellyel a kívülálló szövetkezeti üzletrésztulajdonosok rendelkeznek, akik valójában az üzletré sztulajdonosok többségét alkotják, viszont az üzletrész értékét tekintve kisebbségben vannak az aktív tagokkal szemben, akik még a szövetkezet tagságát alkotják. Időközben folyt a kárpótlás, folyt a részaránytulajdonosok földjének kiadása a szövetkezetbő l, tehát a szövetkezetek földalapja ez alatt a két év alatt jelentős mértékben lecsökkent. Számos településen az a helyzet alakult ki, hogy az egykori szövetkezeti földtulajdon nagy része már magántulajdonosok és magánvállalkozók kezébe és művelése alá ker ült, míg a szövetkezet gépparkja, az eszközállomány, az állatállomány jelentős részben megmaradt a szövetkezetben. (14.50) Ez önmagában egy közgazdasági ellentmondást és feszültséget hoz a felszínre, különösen akkor, ha megnézzük, hogy az átalakulás – jogi szemüveggel nézve – valójában hogyan hajtódott végre. Most én is mondanék egy számot. Az 1285 darab átalakult szövetkezetből a földművelési hivatalok és az ügyészség adatai alapján legalább 700 helyen – tehát többségében – szabálytalanul, azaz nem megfele lően hajtották végre az átalakulást. Suchman képviselő úr a délelőtti vitában nagyon szemérmesen azt mondta, hogy egyes szövetkezetek bizony még nincsenek bejegyezve, és ha még lesz ez a törvény, akkor az micsoda káoszt és micsoda földindulást fog előidézn i. Nos, kerek perec arról van szó, hogy megsértették a törvényt, ezeken a helyeken nem a törvény előírásainak és nem a törvény szellemében hajtották végre a szövetkezeti átalakulást. Meg lehet nézni, tisztelt képviselőtársaim, számos ilyen szövetkezetben, számos olyan helyen, ahol nem volt meg a kompromisszumkészség a vezetők és a tagság között, ahol nem volt meg a kompromisszumkészség abban, hogy a kölcsönös érdekeket figyelembe vegyék, hogy mindenkinek arányosan, az üzletrészek arányában és a működtetés s zempontjait figyelembe véve osszák meg a szövetkezeti vagyont, ott ma ott tartanak, hogy a tönkremenés szélén állnak, javában folyik annak a szövetkezeti vagyonnak a felélése, amire most az ellenkező oldalról azt mondják, hogy ez a törvény lesz az, amelyik valójában pontot tesz a végére. Ha nincs meg ez a törvény, nincs meg az a lehetőség, hogy legalább azok a csoportok – és nagyon sok ilyen önelszámoló egység van – , akik jelzik ezt az igényt, ha leválhatnának, ők még a működtethető eszközöket saját kézbe v ehetnék és kevesebb eltartottal, alkalmazottal jobban, hatékonyabban és jövedelmezőbben tudnák működtetni az egyes szövetkezeti egységeket vagy tulajdonokat, amit most nem úgy alakítottak át, és ugyanabban a termelési típusú szövetkezeti formában működtetn ek, amelyre viszont a nyugati gyakorlatban, a nyugati példákban valóban kevés példa akad.
