Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (Agrárszövetség)
893 Múlt év nyarától azt is látniok kell, hogy a növényolajipar után – fantomszervezetek közreműködésével – miként kerülnek a napraforgóföldek is külföldi tulajdonba. Több mint sajnálatos, hogy a földtörvényjavaslat legalizálja is ezeket a termőföldtulajdonszerzéseket. Ma már azonban szembe kell nézni azzal is, hogy az üzletrészek felvásárlásával a még meglévő szövetkezeti vagyon egy része is külföldi tulajdonba kerül egyelőre értékpapír formájában, az Szvt.módosítás törvényja vaslat ismeretében azonban reális veszélyként számolhatunk azzal, hogy hamarosan vagyontárgy formájában is. Tisztelt Országgyűlés! A helyzet ismeretében most már csak az a kérdés vár megválaszolásra, hogy a törvényjavaslat elfogadása előbbre viszie, jobbí tjae a mezőgazdaság ügyét, a mezőgazdaságból munkával megélni akarók helyzetét, és hogy egyáltalán kinek az érdekében ragadtak tollat az előkészítők: a szövetkezeti tagság, a mezőgazdaság vagy a kívülálló üzletrésztulajdonosok érdekében. A törvényjavasla t alapos tanulmányozása után én csupán egyetlen olyan rendelkezést találtam, amely a szövetkezeti tagság érdekérvényesítési lehetőségét bővíti, éspedig a szétválás szavazati arányainak enyhítését. Ezt a szándékot én nyomban támogatásomról biztosítom, bár n em tudom elhallgatni, hogy a szövetkezeti tagság mázsás gondjait ez nem oldja meg, ellenben alkalmas azt a látszatot kelteni, mintha tettünk volna valamit a szövetkezetekért, a mezőgazdaságért. Hogy egy szegény szövetkezetből két szegény szövetkezet lehess en, ezt én nem tartom olyan kardinális kérdésnek, hogy a mezőgazdaság számos, tengernyi gondja közepette az okból kerüljön sor az alig egyéves törvény sürgős módosítására. Ezek után nem marad más hátra, mint néven nevezni az igazi okot, ami nem más, mint a külső üzletrésztulajdonosok beapplikálása a szövetkezeti tagsági viszonyba bármi áron. (14.40) Az egyik ilyen igen súlyos ár magának az egységes szövetkezeti szabályozásnak a feladása és az Szvt.n belül külön újkori téesztörvény kreálása. Nem tudom elf ogadni a törvényjavaslathoz fűzött rövid és megalapozatlan miniszteri indoklást, amely a mezőgazdasági szövetkezet külön szabályozását, egyelőre még Szvt.n belül, de lehet, hogy hamarosan azon kívül, a mezőgazdasági szövetkezetek körében kialakult tulajdo ni struktúra egyéb szövetkezeti álarcoktól való eltérőségében látja. A tulajdonosi struktúra ugyanolyan az ipari szövetkezetekben és az áfészekben is, mint a mezőgazdasági szövetkezetekben. Eltérőség van viszont a külső tulajdonosok számában. Ott csak 7600 0, illetve 21000, míg a mezőgazdasági szövetkezetekben – mint említettem – ezek lényegesen nagyobb számot jelentenek. Ez azonban egyrészt strukturális kérdés, másrészt a külső üzletrésztulajdonosok száma, legalábbis alkotmányosan, nem alapoz meg eltérő sz abályozást. Ugyanilyen alkotmányellenes diszkrimináció és a szövetkezeti önállóság megsértése volna annak a javaslatbeli szövegnek a törvénybe iktatása, amely a mezőgazdasági szövetkezet legfőbb tagi szervezetének összehívására a kívülálló üzletrésztulajd onosokat is felhatalmazná. Nemigen tudok alkotmányos magyarázatot találni arra sem, hogy miként volna lehetséges kizárólag a mezőgazdasági szövetkezeteknél törvényi úton megsemmisíteni az "egy tag – egy szavazat" nemzetközileg elfogadott elvét. Amellett, hog y hamis, sértő is a szövetkezeti tagságra nézve a törvényjavaslat miniszteri indoklásának az a kitétele, hogy – idézem – "A korábbi termelőszövetkezetekben a vagyon nevesítésével még nem érte el a célját a tudatos tulajdonváltás, a tagok egy része passzív. " Szabadjon ez alkalommal ismételten felhívni a figyelmet az Alkotmánybíróságnak az előzőkben idézett döntéseire is. Azt el tudom fogadni a törvényjavaslat indoklásától, hogy a kívülállók tulajdonosi jogai korlátozottak. Nyilván a tagokhoz képest, de ez te rmészetes következménye a kívülállóságuknak.
