Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
881 érdekében kell gondolkodni, ebben a Házban mindenki érdekét ké pviselnünk kell: kívülállóét, aktív tagét, nyugdíjas tagét és általában a falu társadalmának érdekeit. Azt gondolom, hogy ha bármelyik érdekcsoportot vagy csoportot kiemeljük és az ő érdekükben próbálunk eljárni, akkor egyrészt nem szolgáljuk az egész érde keit, másrészt pedig óriási károkat okozhatunk a gazdaságnak – mindezt egyébként meg is tettük vagy megtette a koalíció az elmúlt három és fél év során. A szövetkezeti vitanapon elhangzott felszólalások és viszonválaszok, de a demonstráción elhangzott érve k is, azt hiszem, mind pusztába kiáltott szavak voltak, mert az elmúlt időszak során, a szövetkezeti törvény szabályozása során elhangzott kormánypárti érvelések is azt mutatják, hogy mintha nem is beszéltünk volna semmiről egy egész napon át, amit megígér tek, az sem lett megtartva és nem érvényesült. Azt hiszem – legalábbis abban szeretnék bízni – , hogy az ellenzék mostani érvelése, hogy a szövetkezeti törvényt ne most vagy ne így módosítsuk, talán valami fogadtatásra talál, mert a következményei tragikusa k lehetnek az ágazatra. Véleményem szerint azért sem szabad belemenni most a módosításba, mert nem fejeződött be a kárpótlási eljárás, nem fejeződtek be a licitek, senki sem tudja még, hogy az állami földek, az állami tartalékok terhére végzendő újabb kárp ótlási licitek mikor fejeződnek be, senki sem tudja biztosan, hogy mi az a földterület, amit a szövetkezetnek kell művelni, mi az a földterület, amit majd a magánosok művelnek, esetleg a megmaradt állami gazdaságok. Nem ismerjük a végét. Ha a földhivatal m ásfélkét év alatt végére jut ennek a munkának: a nevesítésnek és a tulajdoni átvezetésnek, akkor, azt hiszem, rövid időt mondtam. Az átalakulásról és a jogbiztonságról: Én elnézését kérem képviselő úrnak, kevesebb adatot mondok, nem 54%, hanem 38%. Ha 54% , akkor még rosszabb a helyzet, akkor nekem optimista véleményt mondtak. Most tessék elképzelni, ha az 54% jogi átalakulása nem fejeződött be, a cégbíróságok hiánypótlásra, errearra, új eljárás lefolytatására utasítják az átalakuló szövetkezeteket, és mos t jövünk egy újabb törvénnyel, mikor lesz ennek vége? Úgy érzem, hogy a jogbiztonság és a termelői biztonság kérdései összefüggenek. Ha ezekben így gondolkodunk, hogy minden harmadik vagy ötödik hónapban elindítunk egy újabb átalakulási folyamatot, és jogi lag nem tudjuk lezárni, akkor nemcsak a termelői biztonságról, hanem egyéb biztonságról is szó van, hiszen ezek mögött az átalakulások mögött a tagok ezrei, tízezrei, pontosabban százezrei állnak, de vannak fontos gazdasági érdekek is. Csak ké pzelje el a tisztelt Ház, a tisztelt miniszter úr, miként lehet a bankrendszernek finanszírozni egy olyan létező és nem létező, bejegyzett és be nem jegyzett gazdasági alakulatot – nem is tudom minek nevezni, még sem társaság, sem szövetkezet – , miként leh et ezt biztonsággal finanszírozni, főleg úgy, hogy most már ismerjük a konszolidációs igényeket, ismerjük a kétes adósságállomány nagyságrendjét. Hogyan lehet ezt tovább folytatni? Hogyan lehet úgy folytatni, hogy most új megállapodásra készülünk a nemzetk özi pénzügyi szervezetekkel, ahol egyébként a tárgyalássorozat része maga a konszolidációs nagyságrend is, tudjuk, hogy erre éppen hitelt kívánunk igénybe venni, de mindenképpen szeretné valaki tudni, hogy mi ennek a vége. Azt hiszem, itt e Házban senkinek nem kell – aki e témában érdekelt és értően próbál gondolkodni – külön indokolnom, hogy a szétválások után senki nem tudja, hogy mi lesz a hitelállománnyal, mi lesz a valódi konszolidációs igény. Egyébként ezek a folyamatok le sem zárultak. A reorganizáci ók még csak készülnek, a bankok az első tízzel, ötvennel stb.vel foglalkoztak, de ennek az állapotnak a végét senki nem tudja. (12.40) A magyar mezőgazdaság további működéséhez először mindenképpen a pénzügyi, gazdasági szempontokat figyelembe véve kell r endet teremteni. E rendteremtés folyamatos átalakulás mellett
