Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 8. kedd, tavaszi ülésszak 10. nap (367.) - Kérdések: - SPEIDL ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
742 Most kérem, szíveskedjenek megnyomni az igen gombot. (Megtörténik: 166 képviselő van jelen, a Ház nem határozatképes.) Sajnos, még mindig nem határozatképes az Országgyűlés. Következ ő kérdésfeltevőnk Speidl Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, aki kérdést kíván feltenni a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszternek: Meddig döcög még a vonat Budapest és Salgótarján között? Speidl Zoltán képviselőtársamat illeti a szó. Kérd és: Speidl Zoltán (MDF) – a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez – Meddig döcög még a vonat Budapest és Salgótarján között? címmel SPEIDL ZOLTÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Hatvan – Salgótarján – Somoskőú jfalu vasútvonal mentén élő tízezrek sok évtizedes gondja, hogy ezen települések, különösképpen Salgótarján, sokkal messzebb vannak a fővárostól – így az ország többi részétől – , mint azt a kilométerben mért távolság indokolná. Ez a helyzet – aligha kell t aglalni – nem pusztán az állampolgároknak okozott kényelmetlenség miatt tarthatatlan, noha ez sem mellékes körülmény. Gazdasági, nemzetközi, vasútforgalmi hatásai is jelentősek. A vasútvonal mai állapotának múltba vesző okai vannak, de ez korántsem vigaszt alja azokat az állampolgárokat, üzemeket, gyárakat, melyeket ezen köldökzsinór csatlakoztat az országhoz. Budapestről Miskolcra például hamarabb lehet eljutni gyorsvonaton, mint a fővároshoz jóval közelebb levő Salgótarjánba. A lassúság okai: az egy sínpár , a régi alépítmény és különösképpen a villamosítás évtizedek óta való megoldatlansága. A villamosításra az elmúlt évtizedekben számos ígéret hangzott el, de az elképzelésekből soha nem lett semmi. Időnként már a szükséges összeg is megvolt, de aztán – töb bször is – máshová tüntették el azt. Mindezek ismeretében kérdezem a tisztelt miniszter urat: vane remény arra, hogy a keletnógrádi s így a salgótarjáni állampolgár, a vidék gazdasága is az eddigieknél közelebb kerüljön az országhoz? Talán mondanom sem k ell, hogy az egyébként is nehéz helyzetben lévő térség sorsa, felemelkedése is függ attól, hogy KeletNógrád és Salgótarján végre közelebb kerüljön az országhoz. Várom szíves válaszát. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Sch amschula György miniszter urat, szíveskedjék a választ megadni. Dr. Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter válasza SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban sokszor felmer ült, hogy a MÁV nehézségei mellett miként lehetne megoldani a Hatvan – Salgótarján – Somoskőújfalu vasútvonal villamosítását. A legkézenfekvőbb tervnek az látszott, hogy koncessziót írunk ki a vasútvonal villamosítására, és a befektető költségét a villamos von tatás és a dízelvontatás közötti költségmegtakarításból fedezzük. A vasútvonal leterheltségének jelentős visszaesése azonban nem tette lehetővé, hogy állami finanszírozási eszközök alkalmazása nélkül ez a koncepció megvalósulhasson. Úgy gondolom, a jelenle ginél lényegesen nagyobb forgalmat kell erre a vasútvonalra terelni ahhoz, hogy a vontatás költségkülönbségéből a befektetés reális időn belül megtérülhessen. Ennek ellenére olyan számításokat végzünk jelenleg, hogy milyen költségvetési vagy MÁVpénzek add icionált bevonásával lehet megteremteni egy kvázikoncessziós szerződés lényegét. Tehát magyarul mondva: mennyit kell az államnak még adni a felújításhoz, hogy ez kifizetődő legyen? A koncessziós tárgyalásokat ilyen irányba vezetve két pályázó maradt a veté lkedők közül, akikkel további költségmegtakarítási, továbbá anyagi befektetésekről szóló tárgyalásokat kell folytatni.
