Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 8. kedd, tavaszi ülésszak 10. nap (367.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF)
724 belülről van! Akinek vagyona van ot t, a vagyonáról döntsön, s akkor mindjárt megvan a teljes konszenzus. De nemcsak az egyik oldalon, hanem teljeskörűen. A másik. Képviselőtársaim, elfogadom Kis Zoltán képviselőtársamnak azt az érvelését is, hogy üzletrészt juttattunk azoknak, akiket nem il let teljes mértékben, mert akkor azt a rendező elvet kellett volna elfogadnunk, hogy akik alapították a szövetkezetet, azok vitték be a vagyonukat, s ezek törvényes örököseit kellett volna csak üzletrészben részesíteni, mint ahogy azt teszik normális szöve tkezeteknél és társaságokban, s akkor nincs ilyen jellegű probléma. Köszönöm szépen. (Közbeszólás: Ez már folyosói téma, hadd mondjam.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben viszonválaszra kap lehetőséget Kis Zoltán képviselő úr. Felszólaló: Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Csak két gondolat a Zsiros Géza elnök úr által fölvetettekhez: Az egy tag – egy szavazat elve nyilvánvalóan csak szövetkezeti tagokra vonatkozik, mint ahogy benne is van a kifejezésben. A kívülálló üzletrésztulajdonosok nem tagok, azért nevezzük őket kívülállónak. Ha a szövetkezeti közgyűlés úgy dönt, hogy őket felveszi tagnak, akkor ez természetesen járható út. A másik: nagyon egyetértek azzal, ami szerint a kívülállóknak , illetve már nem tagoknak csak abban az esetben kellett volna üzletrésztulajdont juttatni, ha ők be is vittek valamit. Itt vagyok én – mint személyes példa – , soha egy fillér vagyont be nem vittem a szövetkezetbe, s lámlám 268000 Ftos üzletrésztőkével r endelkezem, amellyel ugyan nem tudok mit kezdeni, mert bár megpróbáltam már eladni, jelen pillanatban fizetőképes vevő nincs rá, mert biztosan túlértékelem. Egy olyan kört tudtunk volna ebből a szövetkezeti rendszerből kiiktatni, amely azt a problémát, ami t most ön is feszeget, megoldhatta volna. Ezt el is mondtuk annak idején: itt könyörögtünk, 1992. december 30án este fél tíz és tizenkét óra között – voltak, akik már nem is mindenben láttak tisztán, és úgy gondolom, ez a törvényhozáson meg is látszott. H a ezt akkor megfelelően kezeljük, most egy lényegesen kisebb problémával s kisebb társadalmi feszültséggel néznénk szembe. Félő, hogy emiatt még egykét lövés esetleg el is dördülhet, nemcsak Nagyecseden. Ezt kellene nekünk elkerülni. Köszönöm szépen. (Tap s az ellenzéki pártok padsoraiban. – Bogárdi Zoltán jelentkezik.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Bogárdi Zoltán képviselő úr kétperces észrevételt kíván tenni? (Bogárdi Zoltán bólint.) Megadom a szót. Felszólaló: Bogárdi Zoltán (MDF) BOGÁ RDI ZOLTÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kizárólag a személyes megtámadtatás ürügyén kívánok szólni. Kis Zoltánnak javaslom azt a módszert, amelyet eddig gyakorolt az ellenzék: sokkal célszerűbb, ha arra a kérdésre próbálnak válaszolni, hogy mit ne csinál junk – ebben sokkal sikeresebbek. Mihelyt belecsúsznak abba, mit csináljunk, azonnal hiba történik. Fölhívnám a figyelmet arra, amit a válaszban mondott: ha annak adtunk volna csak üzletrészt, aki vagyont vitt be a tszbe, akkor nem tudom, hogy mi lett vol na, ugyanis vannak, akik csak az életüket vitték be. Semmi mást, csupán az életüket! Azoknak mi jár? Az majd a következő kör lesz, ellenzéki kormány kárpótlási törvénye, gondolom én. A másik pedig, ami miatt beleszóltam a fölszólalásba: csúsztatni még ebéd előtt sem lehet, mert azért annyian odafigyelnek, hogy ezt észreveszik. Az a recept, amely szerint az ország belefullad a gabonába tavasszal, éhen hal télen, úgy látszik, most már nem megy, most már a búzák sárgulnak.
