Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 8. kedd, tavaszi ülésszak 10. nap (367.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ZSIROS GÉZA, DR. (Kisgazda) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
720 Köszönöm szépen. Következik tehát Kis Zoltán képviselő úr… (Zsiros Géza jelentkezik.) Zsiros Géza képviselő úr viszonválaszra kér lehetőséget? ( Igen.) Megadom a szót kétperces viszonválaszra. Felszólaló: Dr. Zsiros Géza (Kisgazda) ZSIROS GÉZA, DR. (Kisgazda) Elnézést, nem lesz két perc. Képviselőtársam felszólalásához anynyit, hogy akik abból a vagyonból élnek, amiből most élnek, azok most is sza vazhatnak, tehát dönthetnek a vagyonnal kapcsolatban – ezt tessék már tudomásul venni. Minden esélyük megvolt eddig is. Hogy olyan vagyonról döntsenek, ami nem az övék, az több lenne, mint meglepő. Köszönöm szépen. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Most tehát végre következhet Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője. Felszólaló: Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtá rsaim! Ezt a polémiát hallgatva, egyszerűen nem tudtam, hogy most a szövetkezeti törvény módosítását tárgyaljuke vagy esetleg arról beszélgetünk, hogy lehetne megoldani az ágazat gazdasági problémáit, ugyanis ez mindennek az alapja. Ez az előterjesztés er re nézve semmit nem mond. A jövőre vonatkozóan sem orvosolja azokat a problémákat, amelyekről Zsiros Géza úr olyan nagy vehemenciával és kellő átéléssel beszélt, amit meg tudok érteni. Ugyanis ahhoz, hogy itt a külső üzletrésztulajdonosok osztalékhoz juss anak, vagy pedig valamiféle effektív vagyon juthasson a kezükbe, ahhoz az kell, hogy a magyar mezőgazdaságban kialakuljon egy jövedelemtermelő képesség, valamint olyan finanszírozási rendszerre van szükség, amely hosszú távú hitelekkel tudja garantálni a k ívülálló üzletrésztulajdon kivásárlását. Ez a törvény nem erről szól. Ebben a törvényben, sajnos, olyan anomáliákat kellene feloldani, amit a korábbi törvényhozás volt szerencsés meghozni, és amelynek a levét hosszú távon inni fogjuk. Juhász Pál képviselőt ársam egy héttel ezelőtt remekül mutatott rá arra a kettős szabályozásra, amely kialakult ennél a törvénytervezetnél, az átmeneti és a szövetkezeti törvénynél. Az átmeneti törvénynél elindultunk egy gazdasági társasági forma felé, ugyanis üzletrészt juttat tunk olyanoknak is, akik a klasszikus szövetkezeti elv értelmében nem tartoznak ebbe a körbe. Meghoztuk aztán a szövetkezeti törvényt, amelybe bebetonoztuk azt a társaságot, akik ott vannak. Tehát egymásnak ellentmondó és ellenhatással dolgozó törvényeket kell nekünk egyeztetnünk az úgynevezett társadalmi igazságosság, valamint a gazdasági racionalitásnak is megfelelően. Ez – sajnos – nagyon nehezen megvalósítható. Ebben az előterjesztésben mi is éppen arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy melyek azok a kérdéskörök, melyek azok a problémák, amelyek itt, úgy gondolom – legalábbis alkotmányjogilag – , nehezen orvosolhatóak. Többször tettünk rá javaslatot: próbáljuk meg ezt a szövetkezeti szférát úgy kezelni, mint egy olyan társadalmi valóságot, amivel hoss zú távon számolnunk kell, és a szövetkezeti rendszer alapelveitől ne vonatkoztassunk el, és ne felejtsük el azt, hogy nemcsak egy gazdasági társulásról van szó, hanem itt igenis egyéb funkcióknak a megléte, az úgynevezett egymásrautaltságnak, a szolidaritá s elvének is érvényesülnie kell. Hogy ez jó vagy nem jó, az külön kérdés, azon lehet vitatkozni.
