Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 8. kedd, tavaszi ülésszak 10. nap (367.) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
714 J ános matematikusnak, a számítógépek atyjának a tagfelvételét hiába ajánlotta 1934ben a már akkor híres Wiegner Jenő vagy a traszformátor egyik feltalálója, Bláthy Ottó; Sík Sándor piarista költő és irodalomtörténész tagfelvételi kéremét 1937ben elutasíto tta az Akadémia; és a híres bibliográfus, Gulyás Pál tizenegy évig próbálkozott, és csupán a negyedik próbálkozása járt sikerrel. A példával illusztrálni kívántam, hogy nagyon zárt közösség az úgynevezett tudományos elit. Zárt volt a világháború előtt is, és zárt ma is. Nagyon jó példákat szolgált erre a tudományos cikkeket író akadémikusok, kandidátusok hivatkozásainak, úgynevezett citátumainak statisztikai elemzése. A 70es, 80as években a szakcikkek íróinak több mint egynegyede nem hivatkozott élő magya r kutató eredményeire; további egyötödük pedig a forrásmunkák között gyakran idézte saját maga korábbi kutatásait – azaz az önhivatkozások aránya más országokhoz viszonyítva nagyon magas Magyarországon. (12.20) A 60as, 70es években az elhunyt külföldi sz erzőkre vonatkozó hivatkozások egyharmada Marxra, Engelsre vagy Leninre vonatkozott, ugyanakkor igen sok Nobeldíjas tudós munkásságából öthat év alatt egyetlenegyszer nem idéztek hazai tudósok és akadémikusok. Nos, nagyon történelmietlen lenne kifogásoln i a marxizmus klasszikusainak az akkori korban elkerülhetetlen, kötelességszerű citálását, de azért a magas hivatkozási arányuk figyelemre méltó és máig is ható tanulságokkal kellene, hogy szolgáljon. Például az is egy tanulság lehetne, hogy nem várható el a reális tudományos minősítés, a pályatársak fáradozásainak, kutatásainak a reális mérlegelése attól a nagyon zárt közösségtől, amelyik a saját tanulmányaiban szereplő hivatkozások tükrében ritkán idézi élő tudóstársai munkáját, túlságosan sokat hivatkozi k önmagára, és gyakran nem ismeri a Nobeldíjat kapott vagy az erre esélyes külföldi kutatók munkásságát. Míg a 70es években a chicagói Journal of Political Economy bizonyos szerzők idézettségének terjedéséből előre jelezte a közgazdasági Nobeldíj váromá nyosát, valahogy úgy, ahogyan a szeizmológusok bizonyos előrezgésekből nagyobb földrengésekre következtethetnek, náluk nagyon fals eredményre vezetne egy ilyen vizsgálat. Nálunk az önidézők köréből kilépők citátumai elsősorban a hozzájuk eszmeileg közeláll ók vagy munkahelyi felettesek munkáira vonatkoznak, és a kortárs magyar szerzők műveire vonatkozó hivatkozások csupán egytizede kritikai élű, azaz vitatkozó szellemű és más véleményeket, más szellemiségeket is idézésre méltató. Bizonyára több képviselőtárs am kapott olyan jellegű felkérést vagy felszólítást kutatóktól és tudósoktól, hogy ne járuljanak hozzá az Akadémia tudományos minősítő szerepének egy más elnevezés alatt történő továbbéléséhez. Minden tekintetben egyetértek ezekkel az aggodalmakkal. De nin cs értelme csatlakozó módosító indítványok benyújtásának, annyira kialakult már ebben a kérdésben egy többpárti konszenzus. A tudományos minősítés fenntartásának kérdésében fennáll még a nemmel történő szavazás lehetősége a határozathozatal napján. Mind a kulturális, mind az alkotmányügyi bizottság az Akadémia közgyűlését előkészítő bizottságban a három tudományterület arányos képviseletét látja szükségesnek és ezt fogalmazza meg a 31. §ban. Mi az, hogy arányos képviselet? Ezt bővebben ki kellene fe jteni. Például egyharmadegyharmadegyharmad arány? Ez nem lenne helyes, mivel a kutatók közel egynegyede társadalomtudományi területen, valamivel több mint egyötöde élettudományi területen tevékenykedik, és több mint fele a matematika és a természettudomá nyok területén. A bizottságokban dolgoznák ki és a közgyűlésen döntenék el a tudománypolitika irányelveiről és az Akadémia javasolt költségvetéséről szóló irányelveket. Nincs azonban szabályozva az a kérdés, hogy a közgyűlés javaslatait milyen vonatkozásba n bírálhatja felül a Pénzügyminisztérium. Ha a minisztérium soknak érzi az Akadémia költségvetési támogatás iránti igényét, akkor arányosan csökkentheti az igényeket tudományterületenként vagy egyes kutatóintézetek állami támogatás iránti igényét radikális an mérsékelheti, míg más intézeteknél
