Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 8. kedd, tavaszi ülésszak 10. nap (367.) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
710 A másik ilyen rész az egyetemek és a kutatóintézetek közötti viszony. Itt két alapvető megoldás születhet meg. Az egyik az, hogy néhány kutatóintézet integrálódik az egyetemekhez, más kutatóintézetek pedig egyfajta hálózattá alakulnak át. Mindkét elképzelés életképes konstrukció. Itt zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy az MDFnek az az álláspontja, amit utoljára hallottunk, miszerint ezek alakuljanak egyetemmé, azt his zem, nem végiggondolt, nem kiérlelt gondolat. Hiszen ha valaki végignézi a kutatóintézetek helyét – hogy hol helyezkednek el az országban, hány darab és milyen minőségben létezik – , akkor láthatja, hogy a kutatóintézetek nagy többsége Budapesten van, és eb ben a formában Budapesten egy nagy egyetemikutatóintézeti vízfej jönne létre. Ehelyett egy hálózati működés jobban megfelel mind a kutatóintézetek érdekeinek, mind pedig a Budapesten működő egyetemeknek. A harmadik terület, ami az együttműködés területe l ehetett volna, az az, hogy az Akadémia képviselői valamilyen formában a felsőoktatásban az akkreditációban részt vegyenek. Nem külön bizottságot alkotva, hanem tevékenységükben. A kutatóintézeti, illetve a hálózati körre vonatkozóan egyébként – csak hogy u taljak a paragrafusokra – a 4. § (1) bekezdésére és az 5. § (1) bekezdésére beadott módosító indítványaink szerepeltek. A harmadik kör a legizgalmasab kérdéskör, hiszen ez az, amelyik közvetlenül szabályozza a Magyar Tudományos Akadémia egész viszonyrendsz erét. Itt alapvetően két olyan csoportosulás van, melyeknek a viszonyát szabályozni kell. Az egyik tudóstestület, az akadémikusok viszonya, a másik pedig a kutatóintézet, illetve a kutatóintézetben dolgozó, tudományos minősítéssel bíró, illetve az azt kisz olgáló személyzet viszonya. Itt alapvetően két modell képzelhető el. Az egyik az, hogy a tudományos testületnek alá van rendelve a kutatóintézeti hálózat. Ezt a magunk részéről nem fogadjuk el. A másik konstrukció az, hogy most ezzel a törvénnyel egy olyan modellt hozzunk létre, amiben a tudóstestület teljesen elkülönül a kutatóintézeti hálózattól. Elképzelésünk szerint mi egyfajta olyan egyensúly megteremtését tűztük ki célul, ahol a két csoport vagy intézményrendszer közötti átjárhatóság biztosítva van, é s amely átjárhatóság keretén belül kölcsönösen részt vesznek egymás munkájában. Ebben a pillanatban egyenlő partnerek jönnek létre, amelyek önálló jog- és hatáskörrel bírnak. Tehát önálló jog- és hatáskörrel bír a tudóstestület, és önálló jog- és hatáskörr el bírnak a kutatóintézetek is. Ezeknek egy pluszgaranciát szükségesnek tartok, tehát olyan garanciális szabályoknak a bevezetését, amelyek a két szféra autonómiáját biztosítják. Erre vonatkozott – elképzeléseink szerint – az új 21/A §, amelynek a lényege szempontjából csak a következő dolgokat szeretném ismertetni a módosító indítványomból. Azon az állásponton vagyunk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia keretében az akadémiai közgyűlés tagjai és az akadémiai kutatóintézetekben foglalkoztatott, tudományos cí mmel rendelkezők közül egyenlő arányban választott akadémiai kutatóintézetek tanácsa működjön. Ez az AKT az – amelyről valamenynyien beszéltünk – , amiben rendkívül nagy konszenzus volt mind az ellenzéki, mind a kormánypártok részéről. Mi azt gondoltuk, hog y ennek az AKTnek kell önálló jogkört magába foglalni, és csak példaképpen hozom fel, hogy milyen feladatokkal szerettük volna megbízni. Az első, hogy az akadémiai intézetek, kutatóhelyek felügyelete és ellenőrzése ennek az AKTnek a feladata. A második, hogy ez a szervezet határozza meg a kutatóhelyek támogatásának tudományágankénti éves költségvetési és beruházási kereteit, az egyes akadémiai intézetekre, kutatóhelyekre bontott támogatási összeg megállapítására pedig egy kuratóriumot vagy albizottságot h ozzon létre. Az AKT ilyetén összetétele, amelynek lényege, hogy egyenlő arányban képviseltetik a tanácsban magukat az Akadémia közgyűlésének tagjai, illetve a kutatóintézetek választott képviselői, garanciát nyújt arra, hogy valamennyi érdekelt megfelelően képviseltesse magát a testületben. Az AKT mindazokban az esetekben, ha a kutatóintézetekkel kapcsolatban a közgyűlésnek van döntési jogosítványa, olyan garanciális jogosítvánnyal rendelkezik, amely biztosítja e döntésekbe való
