Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 8. kedd, tavaszi ülésszak 10. nap (367.) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
705 kezdte. Márpedig ha Kosári úr és tisztelt képviselőtársam feleannyi energiát szánt volna Hóman Bálint rehabilitációjára, mint amennyit Orsós Ferenc támadására, akkor Hóman Báli ntot már rég rehabilitálták volna. Ha ez így marad tovább, akkor csináljunk egy tudományos szoborparkot, amit ki kell költöztetni a 70es út mellé. (Derültség a Kisgazdák soraiban.) Ezért kérem azt, hogy a 26os pontot szavazza meg a Parlament, hadd lássuk , ki akar emlékművet csinálni, vagy ki akar valóban tudományos társaságot csinálni. (Egykét taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Daróczy Zoltán képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Daróczy Zoltán (MSZP) DARÓCZY Z OLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tavaly nyáron, amikor az oktatási és felsőoktatási törvény elfogadásán munkálkodott a Parlament, egyértelműen benne volt a levegőben, hogy ezt a két törvényt az akadémiai törvénnyel együtt kellen e elfogadnunk. Valamilyen ok miatt – a nyári meleg, a Parlament fáradtsága okán – úgy alakult a helyzet, hogy az akadémiai törvény ebből a szentháromságból kimaradt. Azóta működik a felsőoktatási törvény, vannak hatásai, és egyre jobban világossá válik a m agyar kutatók és a felsőoktatásban dolgozók körében, hogy van egy hiátus, nevezetesen az akadémiai törvény. Ugyanis párhuzamosan történnek olyan események, amelyek a régi világot és az új világot nem tudják a kellő szinten, harmonikus módon összeegyeztetni . Itt már szó volt arról, hogy a tudományos minősítés fogalma az egyik ilyen neuralgikus pont. Az egyetemek megindították a PhDprogramjaikat, akkreditáltatták magukat. Most igen előrehaladott állapotban vannak a habilitációval kapcsolatos eljárások. Ugyan akkor viszont ettől teljesen függetlenül az Elnöki Tanács rendelete alapján működő tudományos minősítő bizottság egymás után gyártja azokat a tudósokat, akik később be kell, hogy illeszkedjenek a már elfogadott, úgynevezett egyetemi szférába. Ez egy tartha tatlan állapot. Ez mindenképpen olyan feszültségeket okoz ma Magyarországon, amit nekünk, a Parlamentnek meg kell oldanunk, mivel a mi adósságunk ez a bizonyos akadémiai törvény. A másik érdekes jelenség ezzel az akadémiai törvénnyel kapcsolatban az, hogy annak idején én mindenre fogadtam volna, csak arra nem, hogy az akadémiai törvény lesz a Parlament számára a legérdekesebb. Úgy gondoltam, hogy bizonyos, Parkinsontörvényhez hasonlítható jelenségek miatt a legnagyobb társadalmi érdeklődést természetesen a z oktatási törvény fogja kiváltani, utána már egy szűkebb társadalmi érdeklődést a felsőoktatási törvény, és egy egészen szűk érdeklődést fog kiváltani az akadémiai törvény. Nagyon érdekes, de nem így történt, hiszen Mile Lajos képviselő úr beszámolója sze rint ez a hosszú nevű kulturális bizottság éjt nappallá téve tárgyalta ezt az akadémiai törvényt, míg mondjuk az oktatási és felsőoktatási törvényt elég gyorsan tető alá tudták hozni, és lényegében – meg kell mondjam – előálltak egy egészen új törvényjavas lattal. Úgy gondolom, hogy ezt Mile képviselő úr is elismeri, hiszen beszédében megemlékezett erről. Tehát ez egy új akadémiai törvényjavaslat, amelyet a kulturális bizottság készített; még egyszer hangsúlyozom, nagyon nagy munkával. De ez a munka valamily en ok miatt példamutató volt. (11.40) Ez pedig az, hogy különböző érdekcsoportok által kezdeményezett módosító javaslatokban konszenzusra jutott. Mutatja az eredmény, hogy több mint 279 módosító javaslatból 240et – a kulturális bizottságnak ezen nemes mun kája eredményeként – visszavontak az országgyűlési
