Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 8. kedd, tavaszi ülésszak 10. nap (367.) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF)
700 A másik oldalán itt van egy korabeli kép, tudniillik az egész könyv Lavoisier, a kémi a legnagyobb alkotója és társainak a jakobinus vésztörvényszék előtt lezajlott pöréről szól. Itt látható ezen a képen: néhány rizsporos úr ül, előttük áll – ez Lavoisier – , és itt ülnek ezek a nyilvánvalóan különlegesen szakavatott bírák. Hogy mi lett a vé ge, azt tudjuk pontosan – elég pontosan – , 200 évvel ezelőtt guillotine alatt ezeknek az uraknak a feje lehullott. Még igazán szerencsésnek nevezhetem magamat, hogy nem születtem 250 évvel ezelőtt, és nem Franciaországban, mert akkor, ha Lavoisier helyére nem is pályázhatnék, mert azért annyira hiú mégsem vagyok, de valamelyik társa mellé mint ilyen aprószent azért bekerülhettem volna. Tudniillik ezt a piros füzetet nem véletlenül kaptam én meg – szívesen rendelkezésre bocsátom a képviselő kollégáknak – , ha nem ennek az 1600as években alapított Akadémiának a háromszázegynéhány éves léte során első és mind ez idáig még egyetlen, nem csupán magyar származású, de magyar állampolgár tagjaként. Úgy látszik, hogy a magyar tudomány minőségét, amelyet mélyen tiszte lt képviselőtársaim itt, a Parlamentben elhangzó sajtótájékoztatóban nullának bélyegezték az elmúlt időszakban, az illetékes nemzetközi közvélemény nem ugyanúgy ítéli meg, mint a MIÉP képviselőivel az élen jó néhány képviselőtársunk. Hogy kinek van igaza, annak eldöntését, kérem, bízzuk az utókorra. Tehát e minőségemben most a vádlottak padjára ültetve kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ne sértett önjelöltek, pláne olyanok, akik egész karrierjüket ennek a sokat szidott Akadémiának köszönhetik, mint a k iváló pécsi levelezőink, megnyilatkozására gondoljanak – ugye, ezeknek a levelei jöttek itt tán harmadik vagy nem tudom hányadik példányban, ugye, két disztingvált úr – , akik közben a Natureben is mószerolták a magyar tudományt. Igaz, hogy erre kaptak vál aszt, de, mint tudjuk, általában mégiscsak inkább a vádaskodást hajlandók elhinni, pláne egy volt kommunista országgal kapcsolatban, és nem a tisztességes védekezést. Engedjék meg, hogy javasoljam, hogy a hosszú bizottságban módosított kormányjavaslat szer int döntsenek lényegében. Van azonban egynéhány megjegyzésem ehhez. Nem feltétlenül válik egy közgyűlés határozatainak javára, ha a perifériáról beválasztott fontoskodókkal és olyanokkal, akiknek fogalmuk sincs a mai tudomány létezési módjáról – a vádrends zerben ennek millió bizonyítéka van – vizezik fel. Főleg pedig közel 500 tudós aligha jobban döntőképes, mint mondjuk, 350. Én tehát helyesebbnek látnék nem 200, hanem 100 beválasztott képviselőt is, bőségesen elég lenne. Egy 500as testület közismerten ke zelhetetlen. Másodszor: a tudományok doktora fokozata ugyan tényleg vitatható, de létező tény. Ha nem fokozatnak mondják, hanem címnek – ez végeredményben mindegy – , mégis egy, úgyahogy működő előszelekciós mechanizmus az akadémiai tagság folyamatos kiegé szítéséhez. Harmadszor: aki a tényleg rehabilitálandó rossz politikus, de jó történész és emberileg tisztességes Hóman Bálint rehabilitációját kívánja – mert ugye, ez is egyik fő sérelmi szempont volt – , az vegye figyelembe a magyar alkotmányt, amely a hat almi ágak elválasztását kodifikálja. Az ügyben a döntő lépést a független magyar bíróság kell, hogy megtegye. Ez az ügy az Akadémián, garantálom, hogy mindig zöld utat talál és legrövidebb elintézést. Aki a náciként rég leleplezett Orsós Ferencet akarja re habilitálni mint tudóst, az tegye meg ezt a javaslatot az Akadémia 1994. évi leendő, májusi közgyűlése előtt. Ez a hely, ahol megteheti az indítványt. Ha addig fel nem fordulok, amire a statisztika és egészségügyi állapotom szerint bőven van azért lehetősé g, én is ott leszek, és gazdag személyes emléktáramból és szakmai ismeretemből vett néhány adattal majd megvilágítom Orsós Ferenc tudósi nagyságát. Lesz kérem, bőségesen olyan adat, amit Orsós védői nem fognak reklámozni. Legvégül: könyörgöm, fogadjuk el v égre az akadémiai törvényt, mert csak ezzel tudjuk a TMB szerencsétlen további működését lezárni – hát ez a legfontosabb – , amely már eddig is túl sok bajt okozott, elzárva a kibontakozás és az egyetemek önálló fejlődési útjára lépésének az útját ezzel a h abilitációs eljárással. Köszönöm szépen. (Taps.)
