Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - KIRÁLY ZOLTÁN (MSZDP)
648 ugyanakkor morálisan felháborít az a helyzet, hogy a kádárizmus klasszikus morális csapdahelyzete elé állítja a Kormány, illetve mindazok, akik támogatják ezt a múlt pénteki döntést, a Rádióban tová bb dolgozókat az elé a morális csapdahelyzet elé, hogy az ember vállaljae adott esetben saját elveihez való ragaszkodás miatt az egzisztenciális bizonytalanságot, vagy kiszolgáljon olyanokat, akikkel semmiben nem ért egyet. Ez az a morális csapdahelyzet, amiben nagyon sok ember van ma a Magyar Rádióban, legyen műsorkészítő, technikus vagy portás. Ez az, amit nem szabadna egy demokráciában semmilyen politikai színt képviselő kormánynak vagy politikai hatalomnak előidéznie. S még egy dolgot hadd mondjak befe jezésképpen. Valóban úgy gondolom, hogy nem 129 emberről van szó. Nem is arról van szó, hogy az a lényeg itt, hogy elbocsátottak 129 embert. Mert én azt hiszem, hogy a 129 ember közül nagyon sokan vannak olyanok, akiket – ugyanúgy, mint más helyen – az elb ocsátás egzisztenciálisan érint. Nehezen tudom elképzelni – s elnézését kérem, akinek most a nevét említem, nem hatalmazott fel, hogy a nevét említsem – , nem tudom, hogy Göczei Zsuzsa mint zenei szerkesztő mit hazudott akár 1990 előtt, akár 1990 óta. Nem s zólva, hogy a Stúdió 11 fele mit hazudott és mit nem hazudott; Csurka István mondta, hogy állítólag hazugságok miatt kellett eltávozni embereknek. A zenei szerkesztők biztos nem az ő ízlése szerint állították össze a műsorukat. Itt nem elbocsátásról van sz ó, hanem elhallgattatásról van szó. Elhallgattatásról van szó, ami nem képzelhető el semmilyen körülmények között. Akiket elbocsátanak, azoknak nem tiltják meg azt, hogy a saját munkájukban tovább dolgozzanak. Ma az elbocsátott 129 ember közül a műsorkészí tők el vannak hallgattatva, és ez az, ami nem elfogadható. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Király Zoltán. (Zaj.) (16.30) Napirend előtti felszólaló: Király Zoltán (MSZDP) KIRÁLY ZOLTÁN (MSZDP) Tisztelt Ház! Természetesen a min iszterelnök úrnak voltak olyan kitételei, amelyeket magam személyes megtámadtatásként fogok föl. Jogos a miniszterelnök úr igénye a tárgyilagosságra, és e tekintetben egyetlen dolgot fogadok el tőle, azt, hogy az 1945 és 1949 közötti koalíciós évek szélsőb aloldali megnyilvánulásait, és a politikai tisztogatásokat és a mai helyzet politikai tisztogatásait analógiaként használtam. Azért tettem és azért fogadom el, hogy ez nem tárgyilagos megítélés, mert ez egy érzés, egy politikai előérzet, de egyúttal remény is arra, hogy ezt a tisztogatást nem követi majd a szélsőjobboldal diktatúrája. Ámbár, ha onnan kerülnének hatalomra az 1994es választásokon, nagy valószínűséggel nem az egyetlen lennék, aki éppen ebbeli érzetem folytán, a gyermekeim jövője érdekében tal án el kellene hagyjam az országot. (Közbeszólás a jobb oldalról: Óóó!) De remény van arra, hogy ez nem következik be. Amit viszont magam is igényelnék a miniszterelnök úrtól, az a tárgyilagosság és a pontos tájékoztatás. A miniszterelnök úr ugyanis az arán yszámot úgy határozta meg, hogy miközben több mint 2000 dolgozója van a Magyar Rádiónak, azonközben 129 elbocsátás történt. De azért azon túl, amit az előbb elmondtak itt ellenzéki oldalról, hadd tegyem hozzá, hogy a konkrét politikai hír- és magazinműsoro kat készítő újságírók száma maximum 100200 a Magyar Rádióban! És ha ehhez az 100200hoz viszonyítjuk az elbocsátott újságírók számarányát, azért ez nem ugyanaz az összevetés, mint a több mint 2000 és a 129. Ez az egyik. Én úgy gondolom, csúsztatni a mini szterelnök úrnak sem szabad, hanem korrektül kell tájékoztatnia. S éppen a korrektség igényli azt, hogy kérjem a miniszterelnök urat, illetve megvédjem azokat az embereket, rádiósokat, akiket ön megidézett ide, bár névtelenül, amikor egy rádióelnöki jelent ésből, tájékoztatóból idézett, hogy kik ordítanak és kik nem. Úgy gondolom, ez nem illendő a miniszterelnökhöz, azon túl, hogy kicsinyes, inkorrekt, mert azok az emberek, akiket így megvádolt,
