Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök:
640 vagy más színű szalaggal tiltakoztak volna ez ellen. (Derültség és taps a jobb oldalon.) A tárgyilagosság pedig igényelte volna. Én úgy hiszem, erkölcsi alappal csak az léphet fel, aki egyaránt érvényesíti azt a bizonyos tárgyilagossági kritériumot. Remélem, hogy ebben az ügyben csak egy alkalommal – most – kényszerülök hozzászólni, és ezzel válaszolok mindazokra a petíciókra, felszólalásokra, levelekre és aláírásokra, amelyek ilyenkor menetrendszerűen ugyanazoktól a szerv ezetektől vagy ugyanolyan aláírásokkal érkeznek hozzám. Azonban egy pár pillanatig foglalkoznom kell alkotmányos kötelezettségeimmel, amely kevésbé foglalkoztat engem. Szabad legyen ennyi elfogultsággal élnem, ha nem jogász részéről hangzik el, mert talán nem tudja az ügyet kellően mérlegelni. De írás a sajtóban, jogász részéről is, önök soraihoz tartozó jogász részéről is megjelent. Alkotmányos ügyek és a Magyar Rádió és Televízió. Nem emlékszem rá, hogy olyan gorombán fogalmaztam volna, mint ahogy Pető Iv án úr engem idézett. Sokkal több tapintat van bennem, semhogy olyan gorombán utalnék arra, ami történt, a vezetők leváltása, le nem váltása vagy éppen az alelnökök kinevezése, illetve ki nem nevezése körül. De azért azt nagy hangsúllyal húznám alá: nem cél szerű és nem ildomos – jogászoknak ezt önök között tudni kell – , nem célszerű és nem ildomos e tárgykörben engem alkotmányos kötelezettségeimre emlékeztetni. Még pontosabban: akasztott ember házában kötélről nem szokás beszélni. (Taps a jobb oldalon.) Körü lbelül két hónapja – nem sokkal kinevezésem vagy megválasztásomat követően – alkalmam volt nyilatkozni a Rádióról és a Televízióról. Alkalmam volt némi nyomatékot adni annak, hogy ezek közintézmények. Közintézmények, ahol közalkalmazottak dolgoznak. Ha saj átos közintézmények és sajátos közalkalmazottak, akkor is, a fegyelem egy minimális kötelezettségének eleget kell tenni. Én ezt nagy nyomatékkal húzom alá, mert meggyőződésem, hogy számtalan intézményünkben és szervezetünkben az a baj jelenleg is, hogy nem érvényesül eléggé a munkaviszonyhoz kötődő fegyelmi követelmény. Még egyszer hangsúlyozom: speciális intézmény, más dolgokat is szabad, ennek ellenére valami minimum van, ami kötelező minden munkatársra. (15.50) Mi történt a Rádióban? – ahogy tájékoztatás t kértem róla. Hölgyeim és uraim! Az tarthatatlan állapot, hogy az intézmény vezetőjét rendszeresen és folyamatosan megakadályozzák vezetői jogkörének gyakorlásában. Az tarthatatlan állapot, hogy a Rádió vezetője üzen az egyik stábnak vagy vezetőjének, hog y tárgyalni akar vele, egy kérése vagy kikötése van, hogy ne üvöltsenek, ha tárgyalni fog velük. A válasz: nem tárgyalnak vele. Ez közszolgálati intézmény, amelyben rendnek, fegyelemnek kell lenni, amelyben vezetői felelősségnek kell érvényesülni. (Zaj a b al oldalon.) Hölgyeim és uraim! Nem működhet az az intézmény – és semmi köze nincs a sajtószabadsághoz – , ahol lehet hangosan üvöltözve, a folyosón szaladgálva, némi trágárságot sem mellőzve – legalábbis a nekem adott tájékoztatás tanúsá ga szerint – közalkalmazotti magatartást tanúsítani. Kérdezem önöket, ehhez megközelítő állapot melyik közalkalmazotti intézményünknél van; a másik kérdésem: ideálisnak tartanake ilyen állapotokat, mert ha ideálisnak tartanak, akkor… (Balfelől zaj. – Az e llenzék felé:) hadd jegyezzem meg, nem szabad ennyire törekedni kormányzati feladatra, mert bajba kerülhet az ország. (Derültség és taps a jobb oldalon.) Itt olyan magatartást tanúsítottak egyesek, és ez a nem tudom hány fő azért került ebbe a sorba, az el bocsátandók sorába – a végkielégítéssel és felmondással elbocsátandók sorába – , …hogy is volt 56 után az elbocsátás? Nem hinném, hogy ne lennének – legalábbis vagyunk egypáran – a Házban, akik nem nagyon emlékeznek végkielégítésre – és sok minden másra. (I gaz! Úgy van! – Helyeslés a jobb oldalon.) Ez az összehasonlítás – valóban – megszégyenítő!
