Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Dornbach Alajos):
624 A mondanivalóm voltaképpen ehhez az általános jellegű bevezetőhöz csak annyiban kapcsolódik, hogy azt akarom mondani, ho gy az a tulajdon, amelyet a lakók, a bérlők megszereznek akkor, amikor élnek a vételi jogukkal, nem egészen olyan tulajdon, mint általában a tulajdonok. Az Alkotmánybíróság határozata is arra utalt, hogy a lakás egy különleges fajta tulajdon, amelyre nem é rvényesek tökéletesen a tulajdonra vonatkozó általános szabályok. Tulajdonképpen ezzel akarom bevezetni a két konkrét módosító indítványt, amelyről még van néhány percnyi mondanivalóm. Az egyik indítványom arra vonatkozik, hogy a lakók, tehát a lakásukat, a házukat megvásárló társasházi közösség tagjai ne csak akkor legyenek jogosultak a közös használatú helyiségek megvásárlására, ne csak akkor gyakorolhassák a vételi jogukat, hogyha ezek az eredetileg közös használatú helyiségnek készült helyiségek jelenle g is közös használatban vannak, hanem akkor is, hogyha ezek közös használatra épültek, és épülésük óta nem alakították át azokat arra, hogy lakássá váljanak, nem hajtottak végre rajtuk olyan műszaki átalakítást, amely megváltoztatta az eredeti funkciójukat . Arra gondolok, hogy akkor, amikor megszűnt a szenespincék, fáspincék, mosókonyhák és hasonlók funkciója, akkor a tanács – meglehetősen önkényesen – ezeket a helyiségeket különböző vállalatoknak bérbe adta. Ennek ellenére ezek a helyiségek rendeltetésük s zerint nem üzlethelyiségnek épültek, hanem a házban lakó bérlők kiszolgálására. Azt javaslom, hogy az ilyen jellegű pincékkel és a hasonló jellegű, eredetileg közös használatra épült helyiségekkel szemben maradjon meg a lakóközösség vételi joga. Ez nem fog ja érinteni a bérlők bérleti jogviszonyát, csak arról van szó, hogy a bérlő – az a cég, vagy kereskedelmi vállalat, vagy iparűző, aki abban a pincében valamilyen gazdasági tevékenységet folytat – a bérleti díjat nem az önkormányzatnak, hanem a társasháznak fizeti. Ennek az értelme és indoka az, hogy ez egy kis reményt ad arra, hogy a lakóközösség, a társasház tulajdonosai képesek legyenek felújítani a házat, mert másképpen nem lesznek rá képesek. A másik ehhez kapcsolódó módosító indítványom pedig az – a je lenlegi törvényjavaslat szerint a privatizációs bevételeket el kell különíteni, ezeket lakásépítésre, illetve lakásfelújításra kell fordítani – , hogy kivételes esetben ezt az alapot fel lehessen használni arra is, hogy a privatizált házak felújításához aká r kedvezményes kölcsön, akár vissza nem térítendő támogatás formájában hozzájáruljon az önkormányzat olyankor, amikor a ház értéke, állaga, helye a ház, ingatlan forgalmi értékét rendkívül csekéllyé teszi, és olyan esetben, amikor a lakók, a tulajdonosok s zociális helyzete ezt szükségessé teszi. Lehet, hogy itt valaki doktriner felfogás szerint azt mondja: hogy lehet a tulajdonos szociális helyzetéről beszélni. Ezzel szemben mindannyian tudjuk, hogy az a tulajdonos, aki úgy vált tulajdonossá, hogy a jelenle gi helyzetben kénytelenkelletlen vagy pszichózis hatása alatt megvette a bérlakását, az nem olyan tulajdonos, mint aki egy luxusautót vesz magának. Ezért tartom indokoltnak, lehetségesnek, támogatandónak a benyújtott javaslataimat. Köszönöm, elnök úr. (Ta ps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Aggódtam, hogy nincs előterjesztőnk, de közben visszaérkezett Józsa Fábián államtitkár úr. Nem tudom, kíváne válaszolni? JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Nem kívánok, Elnök Úr. ELNÖK (Dornba ch Alajos) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Schiffer János képviselő úr a Magyar Szocialista Párttól. Felszólaló: Dr. Schiffer János (MSZP)
