Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA előterjesztő:
620 Egyszerűen nem létezik tehát olyan megoldás, amelyik eleget tenne annak a követelménynek, hogy javuljon az adófizetők pénzének a biztonsága, és ugyana kkor ne csökkenjen az érintett költségvetési intézmények bevétele. A választott megoldás, amelyben konszenzus alakult ki a bizottság, az előterjesztő és a pénzügyminiszter úr között, a lehtőségekhez képest a legkisebb csökkenést okozza a költségvetési inté zmények bevételeiben, és ugyanakkor megakadályozza azt, hogy az adófizetők pénzét kockázatos üzletekbe fektessék. Természetesen az állami pénzeszközök kezelőinek nagyobb része eddig sem ment bele ilyen üzletekbe, és akik közülük kellő gondossággal jártak e l, azok nagyrészt az eddigi szabályozás mellett is el tudták kerülni azt, hogy egy bankhivatalnok vagy bróker félrevezesse őket. Amikor az adófizetők pénzét kockáztatták, és az odaveszett, akkor általában – nem mindig, de általában – gondatlanul jártak el a pénzek kezelői. Ilyen gondatlan eljárást állapítottak meg például a Belügyminisztériumban, a Lupisbotrányban bennragadt 100 millió forint kapcsán. A fegyelmi vizsgálat megálapította ezt idézem az újságból – hogy: "A szerződéskötéskor nem tértek ki arra, hogy a brókerház legyen köteles az értékpapírok vásárlását a darabszámok és a sorozatszámok visszajelzésével igazolni." Emellett a két vezető – aki fegyelmit kapott – később is elmulasztotta ellenőrizni, hogy a pénzt valóban államilag garantált értékpapír okba fektettéke be. Így veszett oda 100 millió forint. Ehhez képest – meg szeretném jegyezni – igen enyhe volt az érintettek által kapott büntetés. A két vezetőt vezetői megbízása visszavonásával büntették, és azután már közös megegyezéssel hagyhatták el a minisztériumot, ami egy ekkora kár után azért talán nem a megfelelő mértékű büntetés. Azt hiszem, az is furcsa, hogy a tudósítás nem szól a kártérítésről. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény ezt is lehetővé teszi, és elő is írja , hogy gondatlan károkozás esetén – ami kétségtelenül megtörtént – három havi illetmény erejéig kell felelni. Még azt is megjegyzem, azzal, hogy őket nem hivatalvesztéssel, hanem a vezetői megbízás visszavonásával büntették, s azután közös megegyezéssel en gedték el, az a helyzet áll elő, hogy akár azonnal ismét elhelyezkedhetnek a közigazgatásban. A hivatalvesztés esetén ez három évre kizárt lett volna. Ennél is lazábban jártak el az Ybl Bank és két másik pénzintézet csődje kapcsán, amikor körülbelül 2 mill iárd forint ragadt benn. Én interpelláltam az ügyben tavalyelőtt, december 22én. A miniszteri választ az Országgyűlés nem fogadta el, és Mádl miniszter úr beterjesztett az Országgyűlés elé egy jelentést, amelyben azokról a hivatalnokokról, akik ugyanazt c sinálták, amiért most a Belügyminisztériumban fegyelmi járt, azt olvassuk, hogy "bár az eredmény az Ybl Bank fizetésképtelenné válása következtében a bankban beszorult költségvetési szervek számára végül is kedvezőtlen, az adott helyzetben a költségvetési szervek valójában a jó gazda gondosságával jártak el". Köszönöm szépen a jó gazdának azt a gondosságát, amelyik egy másik minisztériumban büntetés tárgyát képezi. Csodálkozom, hogy ez ugyanazon a Kormányon belül történik… Még azt is megjegyzem egyébként, h ogy itt Mádl miniszter úr hivatkozott egy számvevőszéki jelentésre, amelyikre vonatkozóan a múlt héten a Számvevőszék egyik igazgatója a számvevőszéki bizottság ülésén elmondta, hogy amiből a miniszter úr idézett, az nem az Állami Számvevőszék jelentése vo lt, hanem csak egy szakértői jelentés. Kifogásolta azt, hogy a miniszter úr egy ilyen, meglehetősen problematikus állítás igazolásául fölhozott egy ilyen jelentést. Ráadásul azt mondja, ha szembesítenénk magát a konkrét részjelentést meg a miniszteri kieme lést, akkor azért az is kiderül, hogy a szövegkörnyezetéből kiemelve bizonyos értelemben egyoldalú volt az idézet. (Zaj. – Közbeszólások.) Itt, hallom, többen szólnak már, hogy hagyjam már abba. Valóban abba lehet hagyni. Időközben az Országgyűlés – az én ellenzésem ellenére – elfogadta a költségvetési bizottságnak azt a jelentését, amelyik megállapította, hogy tulajdonképpen semmi nem történt: odaveszett 2 milliárd forint, hát nem baj! Semmi nem történt.
