Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
555 K érdéseim a következők: 1. Tekintettel arra, hogy az ötven éven felüliek elutasítása munkára jelentkezéskor gyakorlattá vált, mely az Alkotmánynak a bármely megkülönböztetés tilalmát kimondó 70/A § (1) bekezdésébe ütközik, és ugyanezen paragrafus (2) bekezd ése szerint e cselekményt a törvény bünteti, miniszter úr mit kíván tenni ilyen természetű megkülönböztetések gyakorlatának megszüntetésére? 2. Láte lehetőséget az említett esetekben valamilyen intézményes védelem biztosítására, a nyugdíjkorhatár rugalmas alkalmazására a nyugdíjazást megelőző években? 3. Helyesnek tartjae, hogy egyfelől a munkanélküliként nyugdíjazottak munkanélküli éveit – legalábbis amikor kikerülnek az ellátásból – nem veszik figyelembe a szolgálati idő megállapításánál, másfelől a nyu gdíjszámítás alapjául nem a ténylegesen munkában töltött évek munkabére, hanem a munkanélkülijáradék szolgál? Megoldhatóe, hogy ez ne így legyen? 4. Végül számíthatnake valamilyen méltányos megoldásra azok, akik már így mentek nyugdíjba, és most a becsü lettel ledolgozott munkásévek után rendszerint igen alacsony nyugdíjjal kénytelenek beérni? Érdeklődéssel várom miniszter úr válaszát. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Surján László népjóléti miniszter urat, szíveskedjék megadni a választ. Dr. Surján László népjóléti miniszter válasza SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Köszönöm a kérdést. Tisztelt Képviselő Úr! Két miniszter nevében fogok felelni, nyilvánvalóan a munkaügy i tárca is jelentősen érintett a föltett kérdésekben. Hadd kezdjem rögtön azzal, hogy nemcsak az Alkotmány tartalmazza azt a tilalmat, melyről a képviselő úr beszél – a megkülönböztetés tilalmát – , hanem Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 5. §ának (1) bekezdése is. E rendelkezés szerint e tilalom nemcsak a munkaviszony létesítése során érvényes. Az említett szabály előírja, hogy a munkavállalók között a munkaviszonnyal kapcsolatosan – tehát munkaviszony létesítése, munkavégzés, munkában v aló előmenetel, munkaviszony megszüntetése során – tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni. Van egy nagyon lényeges szempont: a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegésével kapcsolatos vita során a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy eljárása e tilalmat nem sértette. Gondolom, mindnyájunk számára világos, hogy itt a bizonyítási oldal a nehezebb. Ez a rendelkezés tehát törvényes védelmet ad annak, aki megkülönböztetés gyanúját érzi magával szemben. Nyilvánvaló, hogy nagyon nehéz helyzetben van mindenki, aki ezt a kérdést konkrétan kezelni akarja, kiterjednek az ellenőrző vizsgálatok erre a kérdésre, de ilyen sérelemmel nem találkoztak. Ennek az lehet az oka, hogy a képviselő urat keresik meg azok, akik panasszal élnek, vagy úgy érzik, hogy méltá nytalanság volt, ahelyett hogy konkrét bírósági eljárást indítanának meg az ügyben. Azt hiszem, ez nagyon lényeges. Mert ha ezt megteszik, akkor a munkáltatónak nagyon nehéz lesz bizonyítani, hogy nem sértette meg a szóban forgó tilalmat. Egyébként ha a mu nkaügyi ellenőrzés során észlelik ezeket a jelenségeket, akkor szabálysértési eljárást tudnak lefolytatni, és 30 000 Ftig terjedő pénzbírság is kiszabható a szabály megsértőjével szemben. A női nyugdíjkorhatár kérdésében azt gondolom, hogy a múlt héten ál talam elmondott napirend előtti felszólalás már elég világosan jelezte ezzel a kérdéssel kapcsolatos kormányzati álláspontot, nyilvánvaló, hogy e helyt sajtóügyekkel nem kívánok foglalkozni, bár a sajtóban is nagy nyilvánosságot kapott ennek a kérdésnek a kezelése. Benyújtásra került egy olyan képviselői módosító indítvány, amely hivatott áthidalni azokat a nehézségeket, melyek a jelenlegi helyzetben előállnak.
