Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - Interpellációk: - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince):
552 igazságügyminiszterhez az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény végrehajtása tárgyában. Zétényi Zsolt képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Dr. Zétényi Zsolt (MDF) – az igazságügyminiszterhez – Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfo sztottak kárpótlásáról szóló törvény végrehajtása tárgyában ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Igen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar demokraták, pontosabban a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként… ELNÖK (Vörös Vince) : Elnézést kérek a tévedésem ért. ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Semmi gond, Elnök Úr, csak felszólíttattam képviselőtársaim által, hogy pontosítsam a helyzetet. 1993. április 6án nyújtottam be azt az interpellációt, amelyet most vagyok kénytelen elmondani. Nem gyanúsíthat senki azzal, ho gy pont a választások előtti időre időzítettem interpellációmat, azért is, mert már szeptember 14én elmondtam a lényegét. A parlamenti könyvtárban egy idegen szerző könyve került a kezembe, bizonyos Albert Camusnek a műve, aki azt írja a Sziszüphosz míto szában, hogy az istenek arra ítélték Sziszüphoszt, hogy szakadatlanul egy sziklatömböt görgessen felfelé a hegycsúcsra, ahonnan a kő saját súlyánál fogva mindig visszahullt. Némi joggal úgy gondolták, hogy nincs szörnyűbb büntetés, mint a fölösleges és rem énytelen munka. Azzal fejezi be a tanulmányát, hogy Sziszüphosz a felsőbb rendű hűségre tanít, mely isteneket tagad és sziklákat emel. Ő is úgy ítéli, hogy minden jól van, a gazdátlanná vált világ neki se meddő, se nem kicsi. A kő minden egyes darabja, a s ötétlő hegy minden egyes ércszilánkja külön kis világ a számára. A csúcsokért vívott küzdelem maga is betöltheti az ember szívét. Boldognak kell elképzelnünk Sziszüphoszt – mondja Camus. Ezek után hadd ismertessem röviden a szeptember 14én elhangzottakat, amelynek az volt a lényege, hogy megszólítottam a tisztelt Országgyűlést és a miniszter urat, mondván, nem először interpellálok az úgynevezett kárpótlás vagy köznyelven az igazságtétel kérdésében. Emlékeztetek arra, hogy több mint egy évvel ezelőtt Szlov ákia területéről az 1946 – 48as időszakban áttelepített magyarok ügyében terjesztettem elő interpellációt, amikor a válaszadás után azt helyeztem kilátásba, hogy visszatérek a kérdésre – tehát a kisemmizett, kitelepített magyarok ügyére – , abban az esetben, hogyha ez az ügy nem nyer megfelelő rendezést. (15.40) Aztán úgy folytattam, hogy ebbe a sorozatba illeszkedik, a hasonló interpellációk sorába, a diktatúra bűncselekményei áldozatainak méltányos és megfelelő mértékű kárpótlása, az ország gazdasági teherb íróképességének figyelembevételével. Akkor ígéretet kaptam arra, hogy a nemzetközi szerződésekkel okozott károk rendezése tárgyában törvénytervezet kerül a tisztelt Ház elé. Itt azokról a károkról van szó, amelyeket ezek a magyarok szenvedtek el. Végül ígé retet kaptam arra, hogy legalábbis az első vagy második kárpótlási törvény tekintetében megnyitják a kárpótlást. Örömmel tapasztalom és őszintén elismeréssel – magamnak sikerélmény – , hogy megnyitották a kárpótlást. Azt is mondottam, hogy vannak helyzetek és vannak viszonylatok, amikor az adott szónak nagyobb a súlya, mint a közjegyző előtt kötött szerződéseknek. De ezt a kulturállamokban, kultúrtársadalmakban, civilizált közegben így szokták meg üzletemberek és politikusok egyaránt. ELNÖK (Vörös Vince) :
