Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GLATTFELDER BÉLA, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
511 eljárás igazságtalan azokkal szemben, akik, nyilvánvalóan azért, mert fontosnak tartják a kérdést, elmennek az első közgyűlésre – oda el tudnak menni, mert van idejük – , a megismételt közgyűlésre ped ig nem tudnak elmenni. Azt hiszem, ha valóban komolyan vesszük a tulajdon szabadságát, akkor meg kell adnunk a lehetőséget arra is, hogy ha valaki nem akar döntést hozni, akkor erre ne kényszerítsük rá; és ha a tulajdonostársak egy bizonyos kérdésben nem a karnak döntést hozni, akkor ne sújtsuk azokat, akik pedig döntést szeretnének hozni, és ezért megjelentek a közgyűlésen. Ezért kérem, ha lehetséges, ezt a szabályt ne változtassuk meg. (11.10) A másik gond a 8. § (2) bekezdésével van, amit szeretnék külön kiemelni. Ez arról szól, hogy amenynyiben valaki el akarja adni az üzletrészét, akkor arra vonatkozóan a szövetkezetnek és tagjainak elővásárlási lehetőségei vannak, de elsősorban a szövetkezetnek, és másodsorban a tagoknak. Én ezt megfordítanám: azt hisze m, számunkra az a fontos, hogy a szövetkezet vagyona a tagok tulajdonában koncentrálódjék. A szövetkezet tulajdonába kerülő üzletrészekkel kapcsolatban pedig rendkívül sok kérdés nyitva marad, amelyeket most szeretnék megemlíteni. Például a törvény nem ren delkezik arról, mi történik azzal az üzletrésszel, amit a szövetkezet szerzett meg; nem rendelkezik arról, hogy a szövetkezet ezzel az üzletrészszel – amennyiben a vagyonarányos szavazást tesszük lehetővé – szavazhate. A gazdasági társaságokról szóló törv ény tételesen kizárja ennek a lehetőségét. Ez egy olyan kérdés, amit, azt hiszem, ebben a törvényben is szabályozni kell vagy így, vagy úgy – most ebben a kérdésben nem akarok állást foglalni, csupán a problémára szeretném elsősorban a miniszter úr figyelm ét felhívni. Le kellene írni a visszaosztás módját is, ha ilyen döntést hozunk. Nyitva hagyott kérdések vannak tehát, amelyeket szabályozni kellene. (A közbeszóló Juhász Pálhoz fordulva:) De akkor ezt meg kell mondani. A 10. § (1) bekezdése elsőként rendel kezik státuskérdésekről. A törvényjavaslat a státuskérdésekről – tehát azokról a kérdésekről, amelyek a szervezeti változásokról szólnak – rendkívül eltérő módon rendelkezik. Összesen négy különböző fajta döntési eljárást ír le: az egyszerű többséget, az ö sszes tag többségét, a jelen levő tagok többségét, a jelen levő tagok kétharmadát, más helyen pedig az összes tag kétharmadának szavazatát követeli meg ahhoz, hogy érvényes döntést lehessen hozni. A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint az összes s tátuskérdésben a jelen levő tagok kétharmadával lehet döntést hozni. Fölmerül a kérdés, vajon szükségese a különböző kérdésekben különböző szavazati arányt előírni. Szerintem nem. Nem szükséges; ezek körülbelül azonos fajsúlyú kérdések, legalábbis a szerv ezet életét tekintve. Amennyiben különböző arányú szavazatot írunk elő, az nem utal másra, csupán arra, hogy a törvényalkotónak politikai, szakmai prekoncepciói vannak; vannak dolgok, amelyeket jobban szeretne, más dolgokat meg nem szeretne annyira – és am ely dolgokat jobban szeretne, azokat könnyebben elérhetővé kívánja tenni, míg más dolgok létrehozását, megalkotását kifejezetten gátolja. Úgyhogy én ettől óvakodnék, és kérem, hogy ezt önök se fogadják majd el. Fölmerül a kérdés a tekintetben is, hogy ha a szövetkezet szétválásához egy bizonyos arányú döntés szükséges, akkor vajon a szövetkezetek egyesüléséhez nem szükségese hasonló mértékű döntés. Például ha levisszük egyszerű többségre a szövetkezet szétválásának kérdését, akkor, azt hiszem, a szövetkeze tek egyesülésének kérdését teljesen fölösleges lenne kétharmados szavazati arányhoz kötni, ott is teljesen azonos döntési arányt kellene előírni. A 10. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a szétválást a szövetkezet tagjainak legalább 10%a kezdeményezh eti. Feltételezem, hogy csupán feledékenységről van szó, és emiatt maradt ki az a, szerintem rendkívül fontos rendelkezés a törvényjavaslatból, hogy természetesen az ilyen fajsúlyos kérdésekben a kezdeményezés csak írásban történhet meg. Ez több helyen elő fordul a törvényben; javaslom, hogy majd e tekintetben a törvény kiegészítésre kerüljön. A 78. §t is módosítja a törvényjavaslat. Látszik ezen a ponton – és ezt azért emeltem ki külön – , hogy a törvényjavaslat nincs végiggondolva, és különböző kérdések fö lött a törvényalkotó elsiklik.
