Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
506 Ezután jött az a 93 tavasz végi, nyár eleji nekirugaszkodás a mezőgazdasági bizottság részéről, s itt kezdetben az ellenzék részéről valóban voltak illúziók. Ezeket az illúziókat azonban túlzás lenne konszenzusnak nevezni. Mert körülbelül abban az egy pontban értettünk egyet, amely végül is most benne van ebben a törvényben. És ha csak erről lenne szó, akkor talán még meg is lehetne szavazni, hogy tudniillik nem kétharmados többség kell, hanem az összes tag 50%a és egy fő elegendő legyen a szétváláshoz; különben valóban mozgásképtelenné teszi az esetleges átalakulási kísérleteket. Óriási kára lett enne k a módosítási javaslatnak, mert kiderült, a bizottságon belül hiába állapodik meg az érintett agrárosok kis csapata, a Parlamentben megindul a lavina, és az egész összeomlik. Úgyhogy ebbe lelkileg beleroggyant a mezőgazdasági bizottság. Heves vitáinknak a z lett az eredménye, hogy jó darabig nem tudtunk egymás szemébe nézni. (Dr. Zsiros Géza elmosolyodik.) Volt egy másik is. Megszakadt az agrárérdekképviseletek és az agrárpolitikusok ígéretes párbeszéde ebben az időszakban. Ezek után kiutálták a mezőgazdas ági bizottság üléseiről a mezőgazdasági érdekképviseleteket, házszabályos érvekre hivatkozva. Az egész ügy az egyik oldalról beleszaladt egy nyári demonstrációba, amely újabb kölcsönös haragokat és párbeszédképtelenséget gerjesztett. Volt egy haszna termé szetesen: a termelők, az érintettek kezdtek ráébredni, hogy csak magukra számíthatnak abban az értelemben, ha nem szerveződnek meg – és ez vonatkozik mindenfajta tulajdonosra – , akkor nincs az a párt, amelynek az agrárpolitikája őket meg tudná menteni. Eze k után jött egy rossz év, aszály, eladósodás, csődök. Ezután jött a Szabó miniszter úrral a többször megbeszélt kérdés: az, hogy miniszter úr többször azt nyilatkozta, hogy a termelőszövetkezeteknek nincsen jövőjük. Tehát tájékoztatta az átalakulás fázisáb an levő szövetkezeteket, hogy nem érvényes az egész. Ugyan csinálhatják, mert alkotmányos joguk van hozzá, de egyébként nincs semmi értelme. Majd utána azt mondta erre, hogy ez magánvéleménye volt. De azt gondolom, egy miniszternek nem lehet magánvéleménye . Ez az emberek szemében kormánypolitikának tűnik, és úgy is viselkedtek. Mert aki még esetleg a szövetkezetben akart volna maradni, az ezután még jobban elbizonytalanodott. És tavaly ősszel – mert az ember amíg él, addig remél – újra elkezdtünk reménykedn i. Ígérték az adósságkonszolidációt. Ígérték azt, hogy ez a szövetkezetet is érinteni fogja. Ők is részesedhetnek a pályázatokból, az adókedvezményekből. Az év végi adómódosításnál az üzletrészforgalmat elősegítettük. Ez az új remény is azonban csalfa remé nynek bizonyult. Aki Mikszáth Kálmánt olvasta – gondolom, sokan vannak ebben az országban – , az tudhatja, hogy Magyarországon az elmúlt 130 évben a választások előtt mindenki nagyon hirtelen parasztpá rti lett. Mondjuk ezt az 50es és a 60as évekre nagyon nem mondhatnám el, de az összes többi időszakra ez igaz; igaz, választások sem igen voltak, ez akkor kiesik. (Derültség.) Ilyen időszakban, a kampányban tehát megindul a parasztfogás. Erre csak azt tu dom tanácsolni a falusi embereknek, hogy ne az utolsó három hónap alapján hozzák meg ítéletüket, és az utolsó időszak csábításainak lehetőleg ne engedjenek. (Derültség a Kisgazdák soraiban. – Közbeszólás: És a negyven évet!) Úgy van egyébként, a negyven év et is figyelembe kell venni, mert mi is annak az alapján hoztuk meg az ítéletünket annak idején, 89ben, hogy az a rendszer megbukott. Úgyhogy ez teljesen helyes. (Taps a koalíciós pártok soraiban.) Utolsó illúzióm pedig a mezőgazdasági bizottság ülésén fo szlott szét, mert ott az FMelőterjesztők igen kemény támadást kaptak a koalíciós képviselők részéről, hogy bizony nem erről volt szó, itt a külsőknek sokkal nagyobb jogokat kell adni. Tehát itt a klasszikus szövetkezeti elv, a tag és a szavazás elve nem é rvényesülhet. Ez azt vetítette előre, hogy ha a módosító indítványokkal megindulnak, akkor itt igenis fel fog borulni még ez az egyébként sokban bírálható beterjesztett változat is, és valami egészen más lesz ebből. Ami pedig nyilvánvaló, hogy óriási károk at fog okozni a mezőgazdaságnak, és egyébként szerintem azoknak is, akik kitalálták. S erre későn lesz majd az ébredés.
