Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JUHÁSZ PÁL, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
499 Amikor ez a szolidaritásialapképzés bekerült a törvényekbe, akkor éppen azért került be, hogy le gyen olyan átmenthető vagyon a jövendő szövetkezés számára, amelyet bűn lenne szétdarabolni. Erre gondolva lehet az tároló, tápkezelő, öntözőberendezés, vízelvezető berendezés, belvízelvezető berendezés, ilyesmi, de üzemi utak, telepek és hasonlók is lehe tnek természetesen, amelyeket bűn lenne szétdarabolni. Amikor azonban az átalakulási törvény átfaragásakor teljesen magántulajdonosi társasággá alakította át a Parlament túloldala a törvényjavaslatot, és belevitt olyanféle szabályokat is, amelyek egy erős vagyonkiáramláshoz – tehát a bentlevőktől kifelé induló vagyonkiáramláshoz – vezetnek, akkor ő maga hozta létre azt a helyzetet, hogy az általános törvény és az átalakulási törvénnyel létrejött valami nem tudhat összhangban működni. Joggal mondja erre Kány a Gábor úr: most ne azon strapáljuk magunkat, hogy milyen hülyeségek miatt alakult ki ez a helyzet, hanem hogy mit lehet tenni. Mégis csak látnunk kell, hogy milyen hülyeségek miatt alakult ki ez a helyzet, mert a tennivalók is ebben a térben gondolhatók v égig, amit itt látunk. Ugyanis teljesen igaza van miniszter úrnak, hogy az így kialakult helyzetet egyszerűen nem lehet úgy megjavítani, hogy most az általános szövetkezeti törvényt – amelyik sokkal szélesebb érvényességi körű, mint egyszerűen az átalakult szövetkezetek törvénye – elkezdem összevissza farigcsálni, mert egy olyan helyzet van, amelynek a sokféle összetevőjét csomagban kell kezelni. Többféle törvényben igényel ez módosítást egyik oldalon, a másik oldalon és főképp pedig – ahogy a miniszter úr is mondta – pénzügyi intézkedéseket követel. Magyarul: a törvényhozók hülyeségének az árát a mezőgazdasági termelőknek, az adófizetőknek előbbutóbb ki kell fizetni. Ezt nem tudjuk újabb forradalmi gesztusokkal megúszni: az újabb forradalmi gesztusok a még több fizetnivalóhoz fognak vezetni az állampolgárok számára. Mi azt, hogy most szóba kerüljön a szövetkezeti törvény módosítása, elfogadtuk a tavaly nyári egyezségben, ezt mindenki tudja. Elfogadtuk azért, hogy azokat a technikai szabályokat, amelyek a mű ködésképtelenséget okozzák, bizonyos döntéseket lehetetlenítenek, változtassuk meg. De nem fogadtuk el abban az értelemben, hogy egy újabb forradalmi törvénnyel csináljunk rendet. Hál' istennek a beterjesztett törvényjavaslat nagyobbrészt az egyezség keret ei között marad, megoldja azt a kérdést, hogy technikailag lehetetlen volt a régi szabályok szerint szétválást eljátszani. Egyszerűen lehetetlen volt, mert a kétharmados szabály olyan szigorú a mai szociológiai viszonyok között, hogy akkor sem lehet végreh ajtani, ha teljes egyezség van benne, mert az érdektelen tagok száma olyan nagy, hogy ezért nem lehet se pró, se kontra megnyerni a szavazatukat. A másik oldal néhány technikai szabályt változtatott, például azt is, hogy a szolidaritásialapképzés köteleze ttségét kivette, mert ha egyszer már – mondjuk így – a Parlament a másik törvényben kilőtte a szövetkezeti elveket a kötelező magyar szövetkezeti gyakorlatból, akkor nincs értelme fenntartani az általános törvényben sem. Vannak azonban dolgok, ahol túllépt e az egyezség kereteit. Nagyon vigyáznunk kell, hogy ami valamilyen módon működik, aminek van másutas megoldása, azt robbanásszerű törvénymódosítással ne próbáljuk elrendezni, mert nem tudni, hogy milyen újabb bajokat csinálunk. Leginkább azt érzem övön al uli ütésnek, hogy itt a társasággá alakulás szabályaiba is módosítást akar bevezetni a Kormány törvényjavaslata. Egyszerűen azért érzem ezt, mert a társasággá alakulásnak van egy működő mechanizmusa. Mi az ördögnek akarunk abba is belenyúlni, ami működik? Figyelmünket inkább koncentráljuk arra, ami nem működik. Egyéb kifogásaink tulajdonképpen előkerültek az elnök úr beszámolójában, aki nagyon színesen mondta el ezen törvényjavaslat vitájának az egész történetét, de én is átfutok rajtuk, hogy világos legyen . Látnunk kell, hogy a községek szerinti önállósulás mint helyes elv, rendkívül veszedelmes is lehet, mert nyugodtan elsülhet visszafelé, mégpedig akkor, ha a jól felszerelt, gazdag és fejlettebb
