Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TAKÁCSY GYULA, DR. a gazdasági bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÁNYA GÁBOR, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
497 Önmagában a mezőgazdasági alaptevékenység – ugye itt szövetkezetekről kell beszélnünk, mert azok voltak az utóbbi évtizedekben – 1520 év óta veszteséges ebben az országban. T essék megnézni ehhez a mérlegadatokat! Ezt csak azért kell felemlítenünk és szólni róla, mert a mai helyzetben egy mezőgazdasági alaptevékenység folytatásától valóban nem várhatjuk el, hogy olyan szintű termelést produkáljon támogatás nélkül vagy kisebb tá mogatással, mint azt korábban tette. Értelmes célként nem tűzhető ki tehát az, hogy az életképtelen szervezeteket bármilyen módon próbáljuk meg támogatni. Erre vonatkozóan találhatni olyan utalásokat – de nem akarok – , hogy még ma sem késő ezeket a szervez eteket – úgymond – megsegíteni. Itt kellő differenciáltsággal kell eljárnunk, mert vannak szervezetek, amelyek erre érdemesek, és vannak, amelyek nem. A szövetkezeti termelőszervezetek – és itt elsősorban termelésről van szó – szétválásával kapcsolatos tör vényi szabályozási javaslat lényegében megfelel az elképzeléseinknek, tehát alapvetően preferálni szükséges azt, hogy az azonos településen lakó faluközösséghez tartozók lehetőleg önálló, ha szükséges, közös tevékenységben vegyenek részt. Hogy itt milyen s zavazati arány szükséges ehhez, annak a szabályozása azonban a jelenlegi törvényi szabályozásban nem pontos. Nem ahhoz kell kötni, hogy az összes tag fele vagy kétharmada – most a felét jelöli meg ez a törvényjavaslat – szükséges ehhez a döntéshez, mert ez t a gyakorlattal nagyon nehéz összeegyeztetni. Nincs olyan közgyűlés, amit az összes taggal össze lehetne hívni, tehát a jelen lévő tagokra vonatkozó arányítás sokkal célszerűbb volna. A szövetkezeti üzletrészekkel történő arányos szavazati jog megadását i s helyeselni tudjuk, mert ez a gazdasági társasági szabályozással összhangban álló változás igyényével lép fel, s a szétválás és vagyonmegosztás kérdésében ez kedvezményezi a kistulajdonokat. De a szabályozásnak nem feltétlenül arra kell irányulnia, hogy m inden korlát nélkül lehetőséget adjunk kisebbségi csoportoknak bizonyos kiválásra, szétválásra, mert ez szétzilálná a jól működő szervezeteket is. Nagyon világosan szeretném kimondani azt, hogy mi a többség érdekeit ezzel a szabályozással is szeretnénk meg védeni. Nem szeretnénk olyan szabályozást adni, amely a vagyon ésszerűtlen széthordását ott is lehetővé teszi – ezzel a szóhasználattal sokan élnek – , ahol erre nincs szükség. Tehát itt a pontos és finom szabályozás kérdése ugyancsak az, amely megoldást ny újt erre a helyzetre. A magam részéről a szövetkezetek jövőjéről néhány mondatot szükségesnek tartok ebben a szabályozási célban is megfogalmazni. Úgy gondolom, hogy továbbra is kívánatos a szolgáltató és kereskedelmi szövetkezetek létrejötte. És ez nem sz logen. Ez egy szerves fejlődés keretében tud létrejönni, amelynek egyik oldaláról új tőkegyűjtés és tőkefelhalmozás van; akár hitelek igénybevételével is történhet meg ez a fejlődés, a másik oldalról pedig megtörténhet – hiszen adott – a jelenlegi szövetke zeteknek vagy bármilyen gazdasági szervezetnek a vagyoni eszközeiből történő újraszerveződéssel is. Ha ez a két folyamat megindul – mint ahogy a gyakorlatban bizonyos mértékben már megindult – , ehhez akkor is évek, ha nem tíz évnél több kell. Ez a személye s megítélésem, de azt gondolom, hogy ezzel jórészt mások is egyetérthetnek. Tehát nem fentről kell ezeket szabályozni. Azért egy példát hadd mondjak arra, hogy a mezőgazdasági tőkefelhalmozáshoz és működőképes szervezetek kialakításához nem is olyan rossz a lehetőség. Meg lehet nézni, hogy például a gépvásárlások kapcsán Magyarországon, hogy a körülbelül tíz éve kimondott helyezet, mely szerint az a mezőgazdasági gépállomány, amely akkor rendelkezésre állt, már akkor elamortizálódott, s csak kínkeserves jav ítások árán lehetett ezeket üzemben tartani. Gyakorlatilag ma egy technikai lecserélés folyik egy alapgép- és kiegészítő gépállomány megvásárlására. A mezőgazdasági vállalkozásban van tőkeerő, mégpedig családi alapon lehet ezt a tőkét látni; ezzel kapcsola tosan több ezren – a Mezőgazdasági Minisztériumban erről vannak nyilvántartások – nyújtottak be igényeket különböző támogatási formákra. Ez azért fontos, mert nem szeretnénk, ha fennmaradna olyan helyzet, hogy a mezőgazdasági eszközöknek nagy szervezetekbe n történő megtartásával az a függőségi helyzet
