Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 28. hétfő, tavaszi ülésszak 7. nap (364.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - DÉNES JÁNOS (MIÉP)
484 Tekintettel arra, hogy a föld – így érveltem már akkor is – a tulajdonok, a vagyonok közül egy különleges tulajdont, egy különleges vagyont jelent, ami tulajdonképpen a föld középpontjától a csillagos égig tart, a föld értékét – a magyar föld értékét – az a specialitás különösen meghatározza, amit a magyar klíma jelent, a tokaji szőlőtől kezdve az acélos magyar búzáig, a kecskeméti cseresznyepálinkáig és a rajta korábban egészségesen viruló társadalomra is jellemző. Tulajdonképpen ez mind benne van ebben. Olyan kincsről, olyan értékről van szó, amelynek valójában nem lehet más a tulajdonosa, mint a rajta élő nép – és ezt kívántam volna módosító javaslatommal elérni. Az elmúlt közel három esztendő ismét utolér bennünket. Előttem nagyon világ osan érveltek, mint mondottam, szakszerűség szempontjából – mezőgazdasági szakemberek szájából hallottunk meggyőző érveléseket, hallottunk jogászi érvelést, hallottunk környezetvédelmi, biológiai érvelést is e melett – így hát akkor engedjék meg, hogy a ma gam részéről, tekintettel a késői időpontra, és nagy tisztelettel a jelenlévők iránt, rövidebbre fogjam a mondanivalómat. Véleményem sommázata, hogy a benyújtott törvényjavaslat alkalmatlan a tárgyalásra. Ennek a törvényjavaslatnak az alkalmatlansága melle tt érvelt a Magyar Szellemi Védegylet szellemiszakmai grémiuma is – nemcsak most, hanem már korábban is – , azzal, hogy a magyar föld értéke nulla, mert piacbarát, lelkesedő, pluralista barátaink nem akarták hagyni kialakulni a föld esetében a piacot. A ma gyar föld, specifikumánál fogva, többet ér annál, mint amennyiért – jelenleg például mélyen ár alatt – meg tudják venni mások, különféle fondorlattal. Ahhoz, hogy a magyar földet ne kelljen kifejezetten kemény jogi eszközökkel védeni, olyan feltételeket ke ll teremteni, hogy a földnek meglegyen az értéke, mégpedig – a magyar klíma és a magyar föld minőségénél fogva – a környező államok viszonylatában, azt hiszem, joggal lehet a legdrágább a magyar föld. Abban az esetben, ha ilyen magas földár volna, már lehe tséges lenne, tegyük föl, a külföldi vagyonszerzése abban az esetben, ha a megvásárolt földön olyan létesítményt hoz létre, amely a megvásárolt föld értékének sokszorosa – felépítményben, intézményben, vállalkozásban. Ebben az esetben lehet módot találni a rra, hogy valaki földet vehessen vagy hosszú távra földet bérelhessen, hogy szolgálhassa a magyar gazdaságot, és szolgálhassa a saját maga jövedelemszerző érdekét, ha a megfelelő beruházást garantáltan, felelősséggel elvégzi. Én nem vagyok tehát teljes egé szében a külföldiek földszerzése ellen, de abszolút garanciákat követelek a magyar törvényalkotástól, hogy csak a megfelelő áron és megfelelően indokolt esetben juthasson külföldi állampolgár földtulajdonhoz. A mezőgazdasági munka és a mezőgazdasági termel és világszerte állami támogatással folyik. Nem közömbös, hogy ezt az állami támogatást kinek adjuk. Abszolút jogos volna, hogy ha a magyar földet a magyar paraszt művelné, és a magyar paraszt kapná azt az állami támogatást, aminek segítségével a magyar mez őgazdasági termékek piacképesek lennének államkörnyezetünkben, sőt az egész világon. A tisztelt Háznak, különösképpen a törvényjavaslat benyújtójának, a Magyar Köztársaság Kormányának figyelmébe ajánlom: vonja vissza ezt a törvényjavaslatát, amely vélemény em szerint tárgyalhatatlan. Tekintettel arra, hogy ez a magyar Parlament már 1991ben is így vizsgázott, ahogy elmondottam, egyéb részleteket nem kívánok felsorolni. Volt azonban egy történelmi pillanat: a néhai Antall József miniszterelnök úr halála után, amikor játszi könnyedséggel belementünk a hosszú szünetünkbe. Hogyha ez a tisztelt magyar Parlament valamit adott volna magára, akkor legkésőbb 1994. január 3án, hétfőn, rendkívüli Országgyűléssel méltatta volna annak a feladatnak a fontosságát, amelyért a parlamenti ciklus hátralévő részében még felelősséggel kellene viseltetnie. Ez a Parlament azt sem vette észre, hogy egy ilyen rendkívüli esetben, mint a miniszterelnök úr halála, rendkívüli Országgyűléssel kell reagálni, miként rendkívüli Országgyűlést hirdetett meg a köztársaság elnöke a taxisblokád után – és ugyancsak a tisztelt
