Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 28. hétfő, tavaszi ülésszak 7. nap (364.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - BALÁS ISTVÁN, DR. (Magyar Piacpárt)
478 kettő közül csak az egyik a törvényes. Nincs ismeretünk arról, hogy milyen arányban történt egyik vagy másik megoldás az országban. Nincs, mert a tárca az ezzel kapcsolatos háttérinformációkat – a törvényelőírás ellenére – nem bocsátotta a rendelkezésünkre. A másik ilyen konkrét törvénysértés azonban még izgalmasabb. Amikor a vagyonnevesítésről Országgyűlésünk törvényt hozott, új alapokra kívánta helyezni a mezőgazdasági szövetkezés területét. Ezért más szabályozási módot hozott ezen a vagyonnevesítési téren, mint két évvel korábban a reformkommunista országgyűlés. A törvényalkotás során szabályoztuk azt is, hogy mi legyen a korábbi vagyonnevesíté sek sorsa. Erre szükség volt, ugyanis a változás legfontosabb eleme az, hogy most már nemcsak a tagoknak, hanem az úgynevezett kívülállóknak is jár a vagyonjuttatás. Ezért a törvény 11. §a előírta, ha a szövetkezet a korábbi jogszabályok alapján vagyonjeg yet adott, akkor annak névértékét az új vagyonnevesítés során össze kell vonni, majd az összevont vagyont kell újra – immár az összes jogosult között – felosztani. Ez egy világos beszéd, érthető magyar mondat, gondoltuk mi, amikor meghoztuk a törvényt. Edd ig az Országgyűlés. Most jönnek a tszelnökök. Mit csinál egy tszelnök, ha nincs fölötte semmilyen ellenőrzés? Megengedi azt a luxust, hogy fütyül az Országgyűlés döntésére. Igaz, hogy azóta két év eltelt, de akkor két évig fütyült az Országgyűlés döntésé re, és nem tartották be ezt a törvényi előírást. A szövetkezeti elnökök készítették elő az új vagyonnevesítési szabályzatokat. Ezek általában döntő többségükben teljesen érintetlenül hagyták az 1990es vagyonnevesítést. Csupán a megmaradt vagyonra hajtottá k végre a törvényt. A kívülállók tehát csak ebből a csökkentett alapból kaptak. Nem lehet vitás, hogy ez az eljárás szögesen ellentétes az Országgyűlés döntésével. Nem lehet vitás, hogy fantasztikus vagyoni károk keletkeztek tömegesen az országban, több sz ázezer embert érintően, és érdekes módon erről a rendkívül durva törvénysértésről az országgyűlési képviselők időben nem értesültek. Elhangzott az Országgyűlésben néhány képviselői felszólalás, de hiába, a képviselői felhívásokkal a földművelésügyi tárca n em tudott mit kezdeni. A vagyonnevesítések folyamatát a szövetkezeteknek tehát minden ellenőrzéstől mentesen 1992. április 30ig be kellett fejezniük. Amikor mindez megtörtént elméletileg – gyakorlatilag persze nem – , mindez lezajlott, fél évvel később az Országgyűlés hozott egy újabb törvényt, amely azt mondta, hogy most már ellenőrizni kell, mi történt ezzel a törvénnyel, és 1992 végén az Országgyűlés felhatalmazást adott a megyei földművelésügyi hivataloknak, ellenőrizzék a szövetkezeti törvény és az átm eneti törvény végrehajtását. E hivatalok nem rendelkeztek – és parancsszóra nem is rendelkezhettek – kellő számú szakjogásszal. Ezért egy provizórikus megoldás született: a piacfejlesztési alapítvá ny, ahol viszont dolgoztak szakjogászok, kötött szerződést ezekkel a hivatalokkal, és ők mintegy háromszáz szakemberrel ugrottak neki az országnak, hogy föltárják, mi a való helyzet. A vizsgálat eredménye megdöbbentő volt: kiderült, hogy a vagyonnevesítésr e vonatkozó törvényi előírásokat a szövetkezetek nagyobbik felében megsértették. Ezek után mit tehettek ezek a szakemberek? A megbízási szerződés alapján tájékoztatták erről a földművelésügyi hivatalokat. Mit tehet a földművelésügyi hivatal? Tájékoztatja a Cégbíróságot. És mit tehet a Cégbíróság? Gyakorlatilag semmit. A cégbíróságok egy része ugyanis már korábban elfogadta a szövetkezetek átalakulását, és ettől kezdve nem tud mit tenni. A cégbíróságok egy másik része – különböző okok miatt – még nem zárta l e ezeket az átalakulásokat, és arra vár, hogy a mi Országgyűlésünk végre lépjen valamit, hogy ők tudjanak mit tenni. Érdemi intézkedésre kizárólag a megyei főügyészségek lennének jogosultak, de sajnálatos tény, hogy az ügyészségek szinte az ország egész te rületén hűvös nyugalommal és érdektelenséggel szemlélik a szövetkezetek átalakulása során észlelhető törvénysértéseket, és megmaradt általános felügyeleti jogkörükben sem tesznek semmit.
