Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 28. hétfő, tavaszi ülésszak 7. nap (364.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - BALÁS ISTVÁN, DR. (Magyar Piacpárt)
476 A termőföldről szóló törvényjavaslat tárgyalásának általános vitája során a Magyar Piacpárt mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy a javaslatot előterjesztő Kormány betartottae az említett törvényi rendelkezéseket. A törvényjavaslathoz a beterjesztő miniszter indokolást köteles fűzni. Az úgynevezett általános indokolásnak éppen az a szerepe, hogy megvilágítsa az általános hátteret. Sajnálattal kell leszögeznem, hogy a termőföldről szóló törvényjavaslathoz benyújtott általános indokolási rész egyáltalán nem foglalkozik a termőföldek forgalmát érintően az elmúlt években az országban kialakult helyzettel. Nem tudjuk, hogy mi lehet ennek az oka. A Magyar Piacpárt megítélése szerint két ok lehet. Az egyik az, hogy a Földm űvelésügyi Minisztérium nem ismeri az országban kialakult valós helyzetet. A másik: ismeri, de jobbnak látja elhallgatni ezt a képviselők előtt. Tertia non datur. Miután a minisztérium adós maradt a helyzet ismertetésével, ezért engedjé k meg, hogy kvázi átvéve ezt a minisztériumi kötelességet, most a Magyar Piacpárt ismertesse a valós helyzetet az országban. Ezt követően minden képviselőtársam eldöntheti, hogy ezzel a törvényjavaslattal mit csináljon. Az agrárágazatban mostanra kialakult helyzettel kapcsolatos időzített aknák egy részét még az 1990es választások előtt, Németh Miklós kormányzása alatt, részben az akkori reformkommunista országgyűlés segédletével helyezték el. A Némethkormány javaslatára az előző országgyűlés több lépcsőb en felszámolta az állampárti időkben még működött, összehangolt állami ellenőrzési rendszert. E korábbi ellenőrzési rendszerek, amelyek egyébként sok kritikát kaptak – jogosan – , egy nagyon fontos funkciót azért betöltöttek. Azt, hogy a szabályozásra váró jelenségekről a jogalkotó mindenütt, így a mezőgazdaság területén is időben értesüljön. Mik voltak ezek a folyamatok? A Némethkormány javaslatára a reformkommunista országgyűlés 1989 végén megszüntette a mezőgazdasági termelőszövetkezetek addigi ügyészség i törvényes felügyeletét, és ezt a feladatot a megyei cégbíróságokra hárította. A cégbíróságokra vonatkozó jogszabályok azonban nem tartottak lépést ezzel a feladatátadással, így a megyei cégbíróságok úgynevezett ellenőrzései valójában rendkívül szűk körűe k, elsősorban alaki kérdéseket érinthettek csupán. Ugyancsak 1990 elejétől a Némethkormánynak köszönhetően, megszűnt az akkori Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak, valamint az akkori megyei tanácsok, városi tanácsok mezőgazdasági osztályainak a szövetkezetek feletti felügyeleti jogköre is. Végül e háromlépcsős ellenőrzésmentesítési folyamat betetőzéseként 1990. április 30án, tehát már a választások után, de az Antallkormány fölállása előtt, Németh Miklós ügyvezető kormánya egy kormányrendelet tel hatályon kívül helyezte az ellenőrzési rendszerek maradványait is. Ez volt az a háromlépcsős jogi folyamat, melynek végeredményeként még az Antallkormány fölállása előtt kialakult a szövetkezetek tökéletes ellenőrzésmentessége úgy, hogy a visszajelzé s hiányában ennek tényéről sem értesülhettek időben a jogalkotók. Ebben az így kialakult szisztémában a szövetkezet legfontosabb döntéseit a közgyűlések hozták. Ezek végrehajtásáról az így most már ellenőrzésmentesen működhető tszelnökök gondoskodhattak. A tszek belső ellenőrzését pedig saját ellenőrző bizottságaik oldották meg, a tőlük megszokott intenzitással, tehát természetesen általában az elnök elvtársak, illetve attól kezdve már elnök urak igényeinek megfelelően. Az előző országgyűlés azonban nem fejezte be ezzel a jogi háttér megteremtését. Még két fontos törvényi változást vezetett be a földek forgalma tekintetében, amelyekre, illetve kihatásukra most figyelnünk kell.
