Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 28. hétfő, tavaszi ülésszak 7. nap (364.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - ROTT NÁNDOR, DR. (FKgP)
468 Ez a törvényja vaslat – elnézést a hasonlatért – egy olyan gyönyörű szép ementáli sajt, amelyben úgyszólván csak lyukak vannak, tele van joghézagokkal, tele van megoldatlan, tisztázatlan problémákkal, jóllehet ezeket már az 1900as évek elején kiküszöbölték a különféle t örvényekből. Nagyon egyszerű lett volna egy kicsit visszanyúlni a régebbi múltba és azoknak a törvényeknek a használható elemeit beépíteni ebbe a törvénybe, vagy ne ajd' isten, megnézni az európai országok törvényeit. A dán törvények például kifejezetten m egtiltották, az ezelőtt nyolc évvel érvényben lévő dán törvények kizártak a földszerzés lehetőségéből mindenki mást, kizárólag a magántermelőt, a parasztot hagyták meg, annak lehetett csak Dániában földtulajdona. Palotás János képviselőtársam felvetette, h ogy: és akkor mi van a jelzáloggal? Ez a törvény olyan hitelképtelenné tenné a mezőgazdaságot, ami szinte elképesztő! Tudniillik a jelzálog funkcionálásának nélkülözhetetlen eleme, hogy a hitelnyújtó kezébe kerüljenek a földek, ha a hitelfelvevő nem tud fi zetni. Ebben megint csak dán példát tudok mondani: Dániában semmi akadálya annak, hogy a hitelnyújtó időleges tulajdonába kerüljön. Nem kell ezen csodálkozni, el kell olvasni, hogy mások ezt hogy csinálják! Azt mondják, hogy földjelzálog esetén öt é vig a tulajdonát képezheti, és ez alatt az öt év alatt el kell adnia olyannak, aki a törvény szerint tulajdonos lehet. Tehát ezek a jogi lehetőségek mind ki vannak találva. Nem tudom, nem olvasták ezt azok, akik ezt a törvényjavaslatot készítették, hogy ho gyan csinálják ezt máshol a világban? Valaki itt mondta – nem tudom, ki volt – , hogy ha akarták volna, elolvashatták volna. Ez egy kicsit úgy tűnik, hogy e törvény mögül az akarat is hiányzott, a jó szándék is hiányzott, hogy itt – elnézést, ezt borzasztó nehéz kétségbe vonni – egy elfogadható törvény szülessék. Sajnos – és ezt egy tágabb politikai összefüggésrendszerbe is kénytelen vagyok beépíteni – , valahogy a dolgok valahol nagyon összefüggenek, és a földtörvény is, mint az ezzel kapcsolatos törvények i s súlyos politikai kérdések voltak. Kénytelen vagyok megint visszaolvasni: a kárpótlási törvény vitájában 1991ben a törvényt előterjesztő igazságügyminiszter úgy nyilatkozott, sőt a törvényjavaslat általános indoklása is úgy szól – 1949re utalva – , hogy : "A korszakhatár meghatározása, a korlátozás szükségessége azért indokolt, mert e napon alakult az 1949es antidemokratikus választás alapján létrejött Országgyűlés." (19.00) A kárpótlási törvény 1949et tekintette kiindulópontnak. Még azt is hozzáfűzték, hogy eddig, vagyis 1949 áprilisa körülig semmiféle állami korlátozást jelentő jogszabályt nem hozott – kérem, nagyon figyeljenek, mert ez rendkívül fontos politikai kérdés! – a demokratikusnak tekinthető, kisgazdapárti többséggel működő Parlament. Így szó lt a kárpótlási törvény indoklása. Hát 1949ig nem történt semmi Magyarországon? És demokratikusnak tekinthető, kisgazda többségű parlament működött? Ezt állította a Kormány, holott Nagy Ferencet 1947ben – tehát az általuk jelzett időpontnál két évvel kor ábban – kényszerítették, fizikai kényszerrel, az ország elhagyására! 1947 januárjában a Kisgazdapárt tizenhét országgyűlési képviselőjét tartóztatták le törvénytelen módon, és hurcolták el idegen hatalom ügynökei a párt főtitkárát! És ezek után itt ebben a Parlamentben valakinek elfogadható volt az, hogy 1949ig semmiféle korlátozást jelentő jogszabály nem hozatott, és kisgazdapárti többséggel működött a parlament? Ebben a megközelítésben volt egy teljesen elfogadhatatlan szemlélet, amely a magyar történelm et hamisította meg. Ez tükröződött részletkérdésekben a kárpótlási törvényekben. És hogy ez a földtörvény ilyen formában került ide, elénk, e mögött is ez húzódik meg. Ez politikai kérdés, és a mi számunkra teljesen elfogadhatatlan. Elnézést kérek, hogy ta lán kissé indulatos voltam, de akkor is azt mondtam el itt, a Parlament előtt, hogy ez az új Parlament nagyon sok mindent tehet ugyan, de az isten szerelmére, a saját történelmünket ne hagyjuk itt meghamisítani!
