Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 28. hétfő, tavaszi ülésszak 7. nap (364.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
455 földeket. Az ott élő emberek nem tudnak hozzájutni a saját földjeikhez – mint ahogy így van ez most már szinte az ország minden részén, hiszen tegnap ugyanezt hallottam a Balaton környékén, előtte ugyanezt hallottam az ország más területei n. Egyértelmű tehát, hogy az államtitkár úr hiába selypítette el néhány héttel ezelőtt a televízióban, hogy volt olyan országgyűlési képviselő, aki "patakvér"ről beszélt a magyar Parlamentben – bizony, volt ám: az a képviselő helyesen látta, hogy az esemé nyek efelé tendálnak. És nem sokon múlik – hangsúlyozom: csak a magyar parasztság józanságán és szinte hihetetlen tűrőképességén – , hogy a patakvér végül is nem folyik, de hogy nem az államtitkári selypítés akadályozta azt meg, ezt én 100%os biztonsággal állíthatom. (Derültség.) Úgy gondolom, ebből mindenki láthatja, hogy a tulajdonjog rendezése és a reprivatizáció hiánya, továbbá a földtörvény hiánya összefügg. Most sem árt tudni, hogy ez még mindig nem földtörvény, csak termőföldről szóló törvény. A term őföldről szóló törvénnyel kapcsolatban külön ki kell térnem arra, hogy ennek egyéb olyan hiányosságai is vannak, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ahogy említettem például, mi, magyarok, különösképpen érzékenyek vagyunk a termőföld szűkülésének tényére. A Trianonra való utalás nem volt véletlen – hogy a 324000 km2ből hogyan maradt 93 – , de ez a törvény, sajnos, megint csak tovább szűkíti ezt a területet. Amíg, ugye, a kárpótlásnál, illetve a reprivatizációs előterjesztésnél az volt az ellenérv, hogy időközben eltűnt egy megyényi földterület, most már senki sincs tekintettel arra, hogy ebben az előterjesztésben, bizony, a termőföld földvédelmijáradékmentesen szerezhetőségét olyan széles területre kiterjesztette, ami már eleve lehetetlenné teszi a termőföld védelmének megvalósulását. A természetvédelem, a régészet, a közlekedés, a belvízvédelmi biztonsági medencék létesítése tulajdonképpen mind a mezőgazdasági termelés kárára teszi lehetővé a járadékmentes földkivonást, pedig elég, ha arra utalok, hogy mennyire átgondolatlan ez a konstrukció: ha mondjuk, megfizetnék az útépítés céljaira kiszakított termőföld ellenértékét, akkor is az az útberuházásnak maximum csak 1%át tenné ki – ha a termőföld valóságos ellenértékét fizetnék meg. Így lehetetlen k ihasználni Magyarország különleges sajátosságait. Látjuk, tudjuk, hogy termőföldünk minősége, éghajlatunk kitűnősége, a magyar parasztság tudása és az agrárértelmiség felkészültsége, no meg az a tény, hogy mellettünk fekszik a földkerekség legnagyobb éhség zónája, egyben a legnagyobb piac – a szovjet utódállamok területe – , lehetőséget adna arra, hogy a magyar termőföldek különleges mezőgazdasági övezetté váljanak, mi mégis ilyen botor, átgondolatlan módon csökkentjük azok területét. A következő kifogásom a földtörvény, illetőleg a termőföldtörvény kapcsán az a naivitás, ami például az önkéntes birtokösszevonással kapcsolatos okfejtéseit jellemzi. Egyértelmű: a szándék, a gondolat maga dicsérendő és helyes. Olyan módon megoldani azonban, ahogy a törvénytervez et gondolja, naivitás, még ennek a feltételezése is, mégpedig a naivitás olyan foka, hogy bátran ki merem jelenteni: kár volt a papírért, kár, hogy ezeket a gondolatokat egyáltalán papírra vetették, hiszen a helyzet nem oldható meg önkéntes birtokösszevoná ssal. Akinek a földjei megfelelnek, azok nem fogják ugyanis kezdeményezni az összevonást; aki használója és nem tulajdonosa a földnek, az megint nem lesz érdekelt ebben; aki ténylegesen nem műveli a földjét, eleve nem lesz érdekelt – tehát bármennyire nehe zemre esik is kimondani, de ha mi azt akarjuk, hogy a mezőgazdaságot talpraállítsuk, akkor itt, bizony, hatósági intézkedésen alapuló birtokösszevonásokat kell elrendelni. Mégpedig minél hamarabb tesszük, annál jobb. (17.50) Ezt a kérdést máshogy rendezni nem lehet. A licit kapcsán olyan nadrágszíjparcellák kerültek nemegyszer kimérésre, amelyeknek a mérete szinte ide a Parlament elé már csak azért sem kívánkozhat, mert bárki megkérdőjelezhetné az adat hitelességét. Néhány centiméter széles, de több száz mé ter hosszú területekről van szó, ahol jóformán még gyalogosan sem lehet végighaladni. Tehát egyértelmű, hogy ezeknél a területeknél valamit tenni kell. Miután jelenleg is hozzávetőlegesen 600000 ha áll megműveletlenül ittottamott az országban, egyértelmű , hogy a birtokösszevonást nem lehet a véletlenre bízni, nem lehet önkéntes alapon megoldani.
