Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 28. hétfő, tavaszi ülésszak 7. nap (364.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
452 Az előterjesztést 14809es számon kapták kézhez. A múlt heti ülésünkön több képviselő asszon y, illetve képviselő úr előre jelezte írásban felszólalási szándékát. Elsőként Torgyán József képviselő úr következik. Kérdezem, kíváne most élni ezzel a lehetőséggel. Felszólaló: Dr. Torgyán József (FKgP) TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Természetesen kívánok , Elnök Úr. De engedje meg, hogy ezúttal ne köszönjem meg önnek a szót, mert olyan méltatlan hangnemben tetszett az ügyrendi indítványomra reagálni, ami ebben a Házban tűrhetetlen, és remélem, hogy a következő parlamentben eleve elvágjuk a lehetőségét anna k, hogy bármely elnöklő alelnök a felszólaló országgyűlési képviselőre ilyen hangon merjen ráförmedni. Ezt kikérem magamnak. Úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban alelnök úr ellen megfelelő előterjesztéssel fogok élni. Ezt tessék megengedni, hogy a felszól alásom kezdetén megjegyezzem. (Derültség a jobb oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm, Képviselő Úr. Kénytelen vagyok válaszolni. Tudomásul vettem a bejelentését, de ismételten leszögezem, hogy ügyrendi javaslat ürügyén senkinek nem fogom megengedni, hogy a javaslat előterjesztése helyett hosszú érdemi vitába bonyolódjon, mert azzal csak az időt raboljuk az érdemi munkától. (Közbeszólások: Helyes!) A képviselő úr – ismételt figyelmeztetés ellenére – nem az ügyrendi indítványát terjesztette elő, hanem hosszú vitába bonyolódott. Köszönöm. Most kérem, folytassa. TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Kénytelen vagyok mégis annyit megjegyezni… (Derültség.) …hogy ugyanakkor alelnök úr megengedte, hogy dr. Varga János és dr. Gál Zoltán az MSZMP Központi Bizottsága jegy zőkönyvéből – egymás boldogítására – végtelenül hosszú felolvasásokat eszközöljenek, s ezt spontán napirend előtti felszólalásnak nevezték. Elnézést kérek, úgy hiszem, hogy akkor olyan mércét kellene önnek alkalmaznia, amely egyformán áll mindenkire. Ezek után mégis engedje meg, hogy rátérjek az érdemi felszólalásomra. Azt hiszem, hogy a föld éppen azért vált ki olyan óriási érdeklődést a törvényi szabályozás kapcsán, mert hiszen "Akié a föld, azé a hatalom". Ez olyan általános érvényű megállapítás, amelyet nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is alaptételként mindenki elfogad. A másik alaptétel, amelyet ugyancsak elfogad mindenki, hogy a föld korlátozott mértékben áll rendelkezésre, ezért olyan különleges szabályozást igényel, amely különö s tekintettel van erre a specifikumra. Különösképpen áll ez a magyar viszonylatokra, hiszen Magyarország a földkerekség egyetlenegy országával sem hasonlítható össze, mert hiszen Magyarország a földkerekség egyetlen országa, amelyet önmaga határai vesznek körül. Egy négyzetcentiméter terület sincs, ami körülöttünk elterül és ne lett volna valamikor színmagyar. (Dr. Kóródi Mária közbeszól.) Éppen ezért én úgy gondolom – a jegyzőnő közbeszólása dacára – , azzal kell folytatnom a felszólalásomat, hogy amikor mi a termőföld kérdésében határozunk, akkor tekintettel kell lennünk azokra a további magyar specifikumokra, hogy tőlünk egy békediktátum keretén belül területeinknek több mint a kétharmadát elvették, s egyik percről a másikra olyan helyzetbe hoztak bennünke t, hogy 324000 km2 helyett 93000 km2 t hagytak meg. Ezért tehát nekünk fokozott gonddal kell ügyelnünk arra, hogy termőföldjeink ne kerülhessenek idegen kézre. A felhozott indokon túlmenően itt van erdélyi földjeink felvásárlása: miután a termőföld idegen ek általi megszerzésének a tilalma helyébe a termőföld megszerezhetőségét léptették, a velünk
