Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
407 hangsúlyozni szeretném, hogy mi mindig is azon az állásponton voltunk, hogy tárgyalásokra szükség van, tárgyalások nélkül ezt a törvényja vaslatot nem lehet elfogadni, a tárgyalások során azonban kialakítható ennek a javaslatnak egy olyan változata, amely elfogadható számunkra is. Hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadhatónak nevezem, az természetesen nem jelenti azt, hogy minden egyes pontjáv al egyetértek. Azt gondolom, hogy sok szabad demokrata van így, és az ellenzék számos képviselője gondolja így hogy nem teljesen a szája íze szerint való ez a törvény. De hát talán nem jogtalan feltételeznem, ha azt gondolom, hogy a kormányoldalon is vanna k olyanok, és a Kormányban is vannak olyanok, akik azt mondják, hogyha ez nem kétharmados törvény volna, akkor bizonyos kompromisszumokat nem fogadtak volna el. Ez a kétharmados törvényhozás lényege, hogy mind a két fél enged valamit. Igyekszünk olyan komp romisszumokat teremteni – és ez történt meg ezúttal – , amelyek végül is mind a két fél számára elfogadhatók. Ez volt ezeknek a tárgyalásoknak az értelme, és azt gondolom, hogy ezek a tárgyalások konstruktívak és effektívek voltak. Tulajdonképpen ehhez a té mához kapcsolódik még az, tehát – hogy úgy mondjam – ehhez a gyanúsításhoz, miszerint a Szabad Demokraták Szövetsége túlságosan kritikus volna a közbiztonság érdekeivel és szükségleteivel szemben, amit Kónya miniszter úr mondott egy vagy két héttel ezelőtt , amikor Rózsa Edit képviselőtársunk közbiztonsági ügyben a szegedi események kapcsán felszólalt. Akkor a miniszter úr azt mondta, örül annak, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége részéről egy ilyen felszólalás hangzik el, merthogy mindeddig mintegy az SZDS Z volt az akadálya a közbiztonság érdekében való határozott fellépésnek. Ez megintcsak nem igaz. Az SZDSZ sosem volt akadályozója a közbiztonság védelmének, mindig is a legteljesebb mértékben közügynek tekintette a közbiztonságot. Más kérdés az, hogy az al kalmazott módszerekről nem biztos, hogy mindig ugyanaz a véleményünk. Például ebben a megjegyzésben vagy válaszában a miniszter úr azt mondta, hogy ezt a pillanatot tartotta alkalmasnak annak bejelentésére, hogy öt új akciószázadot fog felállítani a határő rségben. Azt hiszem, hogy a két dolog ilyen módon nem függ össze. Itt a szegedi brutális gyilkosságról volt szó; nehéz elképzelni ezt az öt akciószázadot, amint üldözi a gyilkost, akinek a személye vagy megvan, vagy nincs meg. Tehát semmiképpen sem az akci ószázadok, páncélozott szállítójárművekkel felszerelt katonai egységek, géppisztolyokkal, illetve géppuskákkal felszerelt szállítójárművek az alkalmasak a bűncselekmények elkövetőinek a felderítésére. (17.40) Azt hiszem, hogy erre a felderítőmunka, a nyomo zómunka alkalmas, és tulajdonképpen ezzel kanyarodnék arra, hogy különböző jelzők szoktak elhangzani, hogy milyen rendőrséget is akarunk. Hosszú ideig volt divat a "férfias rendőrség" kifejezés használata. Tekintsünk el attól, hogy mit gondolnak erről a nő k. Azt hiszem, hogy sok nő képviselőtársunk talán egyetért velem abban, hogyha azt mondom, hogyha a "férfias" jelző valamilyen határozottságot, elszántságot, bátorságot jelent, akkor nem hiszem, hogy manapság a nők elmaradnak a férfiak mögött ezeknek a tul ajdonságoknak a képviseletében. Úgyhogy nem hiszem, hogy szerencsés dolog férfias rendőrségről beszélni, mi ehelyett mindig is a hatékony rendőrséget proponáltuk, javasoltuk megfelelő kifejezésként. Ugyancsak legutóbb kezdték el használni az "ütőképes rend őrség" kifejezést. Ez megint nagyon gyanús és félrevezető kifejezés, mert természetesen van ennek a szónak egy átvitt értelmű használata, amivel teljesen egyetértek. Ha ez az ütőképesség hatékonyságot jelent, akkor ám legyen ütőképes a rendőrség, de én att ól félek, hogy sok emberben kelt az "ütőképes" szó egy olyan asszociációt, hogy itt a rendőrség ütni képes, és ezt nem tartom kívánatosnak. Itt nagyon sok szó, nagyon sok megalapozott és jogos vélemény hangzott el a közbiztonság megerősítésének égető szüks égességéről, a bűncselekmények ijesztő terjedéséről. De én rendkívül veszélyesnek tartok mindenfajta olyan felfogást, amely a közbiztonság védelmét, akár a jogbiztonság rovására is kívánatosnak tartja. Azt gondolom, hogy valójában a két dolgot nem lehet eg ymással szembeállítani, csak egy olyan rendőrség lehet igazán hatékony, amely magasan kvalifikált,
