Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A DUNAFERR DV Rt. járadékfizetési kötelezettségének részvénnyé történő átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása - TOMPA SÁNDOR (MSZP)
394 Tisztelt Országgyűlés! Most a javaslat tárgyában a képviselőcsoportok állásp ontját csoportonként egyegy képviselő fejtheti ki. Kérem, a képviselőcsoportok szónokai jelezzék felszólalási szándékukat. Kérdezem, a Demokrata Fórum részéről kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Tehát a jelentkezések sorrendjében el sőként szólítom Tompa Sándor képviselő urat, a Magyar Szocialista Párt képviselőjét. Felszólaló: Tompa Sándor (MSZP) TOMPA SÁNDOR (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A DUNAFERR Rt. járulékkötelezettségeinek részvénnyé történő átalakulásáról szóló előterjesztés t, amelyet Illéssy képviselőtársam mint önálló képviselői indítványt nyújtott be, 15123as számon kaptuk meg. Mint ahogy Rudics képviselőtársam már jelezte, kétfordulós vitára került sor a gazdasági bizottsági ülésen, és ismertette a szavazás eredményét is . Ennek hátteréhez szeretnék néhány gondolatot önökkel megismertetni. Mint ahogy Rudics képviselőtársam is felvetette, többen hiányolták az egységes szemléletű áttekintést. Hiányoltuk, hiányoljuk, hogy ennél az ipari reorganizációnál – amely annak idején 1 2, majd később 13 vállalatot érintett – sem került egy egységes áttekintés a Parlament elé arról, hogyan áll ezeknek a vállalatoknak a helyzete, a magyar kormányzatnak milyen elképzelése van ezeknek a vállalatoknak a jövőjéről, és hiányoljuk, hogy a kohász attal kapcsolatban sem kaptunk ilyenfajta áttekintést. Egy, a Kormány számára múlt év őszén készített szakmai előterjesztés szerint az ezredfordulóig 1,82 millió tonnányi acélra lesz szükség ahhoz, hogy az ország gazdasága működjön. Nos, ha ebből a számad atból visszaszámolunk, illetve visszakövetkeztetünk, és szintén ennek a már átalam említett szakmai előterjesztésnek a számait vesszük alapul, akkor termelési volumenét tekintve ebben a legmeghatározóbb az a DUNAFERR Rt. lesz, amelynek ma a járadékfizetési kötelezettségeinek részvénnyé történő átalakításáról döntenénk. Közel 1,4 millió tonnával számol ez az előterjesztés, és Diósgyőr, illetve az ózdi acélgyártást a prognózisok 0,5 milliót körüli termelési értékre becsülik. Mi következik ebből? Számunkra az, hogy jó lett volna, ha ennek az anyagnak a kapcsán a Kormány nem választja ketté a dunaújvárosi és a borsodi acéltermelés, illetve acélipari rekonstrukció kérdését, hanem országgyűlési határozatok formájában, ráadásul több alkalommal terjeszti elénk ezeke t az elképzeléseket, hanem egy átfogó programot, átfogó reorganizációs elképzelést terjesztett volna mondjuk a Parlament elé, vagy a Parlament gazdasági bizottsága elé. Így talán egységesebben és a teljes helyzetet ismerve tudtunk volna a döntés során állá st foglalni. Ehelyett ezzel az egyéni képviselői indítvány formájában elénk kerülő javaslattal foglalkozunk, illetve foglalkozott a gazdasági bizottság, és mint ahogy Illéssy képviselőtársam előterjesztéséből kiderült, ezt már megelőzte egy korábbi országg yűlési határozat. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy fontos lett volna egy átfogó képet adni a gazdasági bizottság számára a magyar acélipar helyzetéről, a magyar acéliparral kapcsolatos elképzelésekről. Mi a helyzet ugyanis a másik átfogó problémakörrel, a bors odi acéliparral kapcsolatban? Egy eléggé szerencsétlenre sikeredett privatizáció után felszámolás alatt áll a diósgyőri, illetve az ózdi acélgyártás. Ennek a koncepciótlan privatizációnak a következményeként ma gyakorlatilag alig folyik acéltermelés ebben a két említett üzemben, és eléggé reménytelennek tűnik ma még – a február 10i kormányhatározat tükrében is – , hogy az előbb említett, ezredfordulóra prognosztizált termelési mennyiségek elérhetőek legyenek. A felszámolás vége sem látszik világosan a térsé gben, sőt ennek az előbb említett február 10i kormányhatározatnak a tükrében valamiféle visszaállamosításról, illetve ezt megelőzően drasztikus leépítésről tudósít az a határozat, amelyet nemrégiben a borsodi acéliparral kapcsolatban fogalmazott meg a kor mányzat. Nos, ezek azok az indokok, amelyek azt mondatják velünk, hogy szükség lett volna a magyar kohászat, illetve acélipar átfogó programjának a megismerésére. Nem tisztázott tehát számunkra,
