Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - GYURKÓ JÁNOS, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
384 ELNÖK (Vörös Vince) : Megint nem jó a mikrofon . GYURKÓ JÁNOS, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: A Nagy Tamás képviselő úr alapkérdésére adandó válasz igen egyszerű. Van, amikor a magántulajdonos védi jobban a környezetét, és van, amikor az állam. Hogy egy példát mondjak, az összes amerikai nemzeti park az amerikai állam tulajdonában van. Nem hiszem, hogy a magántulajdon szentsége emiatt sérelmet szenvedne az Egyesült Államokban, ahol az első nemzeti parkot száz évvel ezelőtt alapították. Az 1990ben megválasztott országgyűlés számos , a társadalom, a gazdaság alapvető reformját célzó intézkedése mellett sokat tett az állam által igazságtalanul okozott károk kárpótlása érdekében, így a korábbi földtulajdonosok kárpótlása érdekében is. A rendszerváltozás előtt szinte valamennyi parlamen ti párt célul tűzte ki az ország környezeti állapotának javítását és a természeti értékek megóvását is. Az elmúlt évek törvényhozási gyakorlatában számos kérdésben lehettünk ennek tanúi. Természetesen ezek a folyamatok nem konfliktusmentesek, hiszen a föld jétől egykor megfosztott gazda számára nehéz megmagyarázni, hogy esetleg miért nem juthat hozzá most bizonyos – időközben természetvédelmi oltalom alá került – földhöz. De ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az átmenet időszakában különös gondot kell ford ítani a meglevő értékek védelmére, azért, mert az átalakulás viszonyai között a veszélyeztetettségük megnőtt. A természetvédelmi érdekek és a gazdálkodók érdekei közötti ellentmondásokat az Országgyűlés a törvényhozás során szem előtt tartotta. (15.30) Így a kárpótlási törvény, a szövetkezeti átmeneti törvény tartalmaz rendelkezéseket ez ügyben. A törvények végrehajtása során azonban felszínre kerültek olyan ellentmondások, s kialakultak olyan konfliktusok, amelyek a norma megalkotása időszakában nem voltak előreláthatóak, s amelyek megoldása a törvény korrekciójával feltétlenül indokolt. A kárpótlásra és a szövetkezetek átalakulására vonatkozó jogi szabályozás összhangot mutat abban, hogy speciális szabályokkal rendelkezik a védett területek földosztásba vo násáról, illetőleg a földosztásba vonás részleges tilalmáról. A jogi szabályozásban alapelvként fogalmazódik meg az az igény, hogy a kárpótlási földterületet elsősorban a védett területen kívül kell kijelölni. Amennyiben pedig ez a terület nem elegendő, úg y bizonyos kivételekkel természetvédelmi szempontból kevésbé értékes védett területek hatósági hozzájárulással bevonhatók a földalapba. Kivétel a nemzeti park területe, a fokozottan védett területek s a nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó területek. A részarányigények kielégítésére lehetőség van nemzeti parki területből is, kivéve a fokozottan védett és a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó területrészét, azzal a feltétellel, hogyha az egyéb földalap nem elegendő az igények kielégítésére. Ezen k eretek között a természetvédelmi szervezetek eddig is mindent megtettek a szövetkezeti földalapok feszültségmentes kialakítása érdekében és a jelentkező kárpótlási igények kielégítésére. A jogszabályok között meglévő ellentmondások feloldására és a jogi ha rmonizáció megteremtésére törvénymódosítást tartunk indokoltnak, amelynek megteremtéséről mielőbb gondoskodni kell. Erre vonatkozó igényeket hangoztattak Fülöpszálláson február 17én az államtitkári szinten megtartott fórumon is. A minisztérium is támogatj a ezt a törvénymódosítást. Egy évvel ezelőtt itt a plenáris ülésen Zsiros Gézával vitatkozva elmondtam már, hogy a törvényi tilalmak miatt nem lehetnek helyi alkupozícióban a természetvédelmi hatóságok, a természetvédelem helyi szervei. Egy év alatt sikerü lt kidolgozni – nagy nehezen – egy törvényjavaslatot, amelyik a helyzet oldására és az
