Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - KAPRONCZAY JÓZSEF, DR. (MDF)
372 központi helyről akarnánk előírni, hogy ott legyen, amott meg ne legyen, vagy főleg ha egy ilyen mechanikus szűrővel a települési létszámhoz kötnénk a dolgot. A családsegítő köz pontoknál, illetve más ellátási formáknál is jónak tartjuk azt a megoldást – és erre a szociális törvény ugyancsak kinyitja az ablakot – , hogy az önkormányzat a maga törvény szabta feladatait átadhassa egy szerződés keretén belül egy nonprofit szervezetnek . Erre tehát van lehetőség, és egyetértek a képviselő úr kérdésében megfogalmazott javaslattal – amely ilyen értelemben már nem is javaslat, hanem egy törvény szabta lehetőség – , hogy ahol erre alkalmas nonprofit szervezet van, ott igenis jöjjenek létre ez ek az újabb energiákat az ügybe beállító dolgok. A Népjóléti Minisztérium a maga részéről a pályázati rendszereken keresztül támogatja, illetve pozitívan ítéli meg az olyan próbálkozásokat, ahol egy nonprofit szervezet egy ilyen – hogy úgy mondjam – közfel adat ellátására vállalkozik, és ez a pályázati rendszerben a lehetőségekhez képest már eddig is – konkrét példákkal is bizonyítható, de nem akarok most propagandát mondani egyegy nyertes pályázatnak – gyakorlat volt. Meggyőződésem, hogy a szociálpolitika humanizálása irányában ez az út – ami az ön kérdésében szerepel – egy lényeges lehetőség. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Dr. Kapronczay József képviselőtársunk következne, de úgy látom, nincs a teremben. (Dr. Kapronczay József : De itt vagyok, elnök úr!) Ja, igen, köszönöm szépen. Tehát dr. Kapronczay József, a Magyar Demokrata Fórum képviselője kérdést kíván feltenni a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez Két szigetvári műemlék ügyében címmel. Kapronczay József k épviselőtársamat illeti a szó. Kérdés: Dr. Kapronczay József (MDF) – a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez – Két szigetvári műemlék ügyében címmel KAPRONCZAY JÓZSEF, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Szigetvár két különö sen nagy értékű műemlékének, illetőleg képzőművészeti alkotásának – hogy ne mondjam – , történelmi emlékének az állapotára szeretném felhívni miniszter úr figyelmét, illetve megmentésük érdekében segítségét kérni. A műemlék, amiről szó van: a szigetvári Zrí nyivár. A vár jelenleg állami tulajdonban van, kezelője a megyei idegenforgalmi hivatal. Szerepel a 150 legjelentősebb magyar történelmi várat tartalmazó listán. A vár állapota az idők múlásával katasztrofális állapotba került, a falai nagy területen leom lottak, az omlás és a pusztulás folyamatos. Ugyanez a folyamat, ez az állapot, ez a helyzet jellemző a vár területén lévő úgynevezett Szulejmándzsámira és a hozzá szorosan kapcsolódó épületre, amely ma még a vármúzeumnak ad helyet. Ennek az épületegyüttes nek is egészen leromlott az állapota, a tetőszerkezete tönkrement, a beázás folyamatos, és az állaga napról napra, hétről hétre romlik. A kár napjainkra a vár egészében sokmilliós nagyságúra duzzadt és dagadt. Szeretném megjegyezni, hogy a helyi önkormányz at – ismerve annak anyagi, pénzügyi lehetőségeit – sem a helyreállítás, sem pedig az állagmegóvás költségeit fedezni nem tudja. Kérdésem miniszter úrhoz: milyen lehetőséget lát arra, hogy ez a – mondhatnám – páratlan értékű történelmi műemlék fennmaradjon az utókor számára is. A másik objektum, amiről szeretnék szót ejteni, a szigetvári katolikus műemlék plébániatemplom, a volt Ali basadzsámi. Kupolájában látható – illetve, sajnos, már csak alig látható – az 1566os várostromot ábrázoló , 1788ban Dorfmeister István által festett freskó. Ennek a freskónak az állapota is katasztrofális. Tudnivaló, hogy a plébániatemplom több mint húsz esztendőn keresztül zárva volt, felújítás címszó alatt. A felújítás kezdetén a freskót konzerválták. Az ép ület felújítása azóta elkészült, a freskóval azonban semmi sem történt. Jólrosszul elkészült, tegyem hozzá, de a freskóval, mint mondtam, semmi sem történt. Annak az állapota az egykor volt konzerválás ellenére is folyamatosan és állandó jelleggel romlik, általános szakmai vélemény szerint
