Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
355 A probléma talán csak az lehet, hogy jó lett volna korábban elkezdeni ezeket a tárgyalásokat, korábban jutottunk volna el a megállapodáshoz is meggyőződésem szerint. De ezeken a tárgyalásokon technikai részletekről volt szó. A rendőrségi törvénynek azt a részét vitattuk legélesebben, amely a rendőrség alkotmányos struktúráját, a rendőrség és az önkormányzat viszonyát illeti. Nem volt szó vagy részleteiben nem volt szó azokról a témákról, amelyek joggal foglalkoztatják a közvéleményt, és amelyekről szerintem a magyar Országgyűlésnek mondania kell valamit. A közvéleménynek joga, hogy megismerje a magyar Országgyűlés véleményét a közbiztonság, a bűnözés alakulásáról. És joga a közvéleménynek megismerni azt a tényt is, hogy ugyan a rendőrségi törvény szemmel láthatóan egykét héten belül, legkésőbb március végére megszülethet, ez a törvény a jelenlegi tervek értelmében a kihirdetéstől számított hat hónap után fog hatályba lépni, tehát a törvény rendelkezései a gyakorlatban majd csak körülbelül szeptemberben fognak érvényesülni. Így a törvény csak korlátozottan ad választ azokra a közbiztonság romlásával kapcsolatos problémákra, amelyek foglalkoztatják a közvéleményt. Beszédemben tényleg röviden igyekeznék szól ni arról, hogy mik a közbiztonság helyzetével kapcsolatos problémák, mire kívánunk a szabad demokraták nevében válaszokat megfogalmazni, és szeretnék arra is kitérni, hogy a törvényjavaslat elfogadása milyen további feladatokat ró valószínűleg már a követk ező Kormányra. Az első kérdés, amit szóba szeretnék hozni, a bűnözés helyzete, amiről nagyon sok szó volt már az utóbbi időben, elsősorban a sajtóban, a belügyminiszter úr többször sajtótájékoztatón értékelte a bűnözés helyzetét, és ezt tette az országos r endőrfőkapitány is. (12.10) Ez az értékelés röviden úgy szólt, hogy kedvező változások tapasztalhatók 1993ban: 10,3%kal csökkent a bűnözés. Többen szóltak már a vitában arról, hogy ezek az adatok viszonylag csak relatívak. Az egyik ilyen tényező – ami az adatokat relatívvá teszi – az ismeretlenül maradt bűncselekmények nagy száma. Erről szintén volt szó a vitában, erre nem akarok kitérni. Nagyon sokan panaszkodnak fórumokon, hogy nem tartják értelmesnek a feljelentéstételt. A tavalyi statisztikák mutatják , hogy 30%kal nőtt azoknak a bűncselekményeknek a száma, ahol az eljárás végéig nem sikerült a sértettet – tehát nem az elkövetőt – , a bűncselekmény áldozatát felderíteni. A bűncselekmények sértettei közül nagyon sokan úgy ítélik meg, hogy nem érdemes fel jelentést tenni, nem érdemes a hatósághoz fordulni. Ebből a szempontból a szabad demokraták programja hangsúlyozza, hogy a közbiztonsággal foglalkozó törvényeknek, így a rendőrségi törvénynek, és ennek nyomán megszülető további törvé nyeknek a mainál sokkal erőteljesebben áldozat- vagy – büntetőjogi szakkifejezéssel élve – sértettcentrikusnak kellene lennie. Hiszen jelen pillanatban a sértett érdekét nem kellően veszi figyelembe az eljárás. Erre csak egy adatot szeretnék mondani: taval y a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár mintegy 40 milliárd forintot tett ki. Ennek mindössze 7%a térült meg. Az eljárási rendünk olyan, hogy az elkövetőknek semmifajta érdeke nem fűződik a kár megtérítéséhez. Ebből a szempontból sajátos megoldás a büntetlenség felajánlásának intézménye a rendőrségi törvényben, amely a hatóságokkal együttműködő elkövetőnek büntetlenséget ígér, és erre az esetre vállalja, hogy az állam kifizeti a sértett kárát; az állam megtéríti a sértett kárát. Ilyen értelemben e gy kicsit előnyös helyzetbe kerül az a sértett, akinek az ügyében a hatóság megállapodik az elkövetővel, ahhoz a sértetthez képest, ahhoz az áldozathoz képest, akinek az ügyében ilyen megállapodás nem jön létre. Mindaddig, amíg a magyar biztosítók azt a gy akorlatot követik, hogy ha megvan a bűncselekmény elkövetője, akkor nem fizetnek, és azt mondják az áldozatnak, hogy perelje az elkövetőt, míg ha nincs meg, akkor fizetnek, addig, amíg ez a helyzet fennáll, nagyon sok esetben a
