Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
347 Tudjuk jól, hogy a rendszerváltozás előtti és az azt követő időszakban a rendőrség politikai harcok céltáblája lett; egyes politikusok előítélettel közeledtek a rendőrséghez – s tették ezt akkor, amik or a bűnözés robbanásszerűen növekedett. Azt hiszem, az akkor kialakult helyzetben ez a hibás politikai helyzetmegítélés is közrejátszott, ugyanis sokan nem vették észre, hogy a rendőrség maga is változást akar; nem vették észre, hogy a rendőrség vezetői á llománya többségében képzettsége, a rendőri munka szeretete és hozzáértése alapján van a helyén. Bizonyítja ezt, hogy amikor ez a mesterséges pályázati rendszer beindult, az esetek döntő többségében azok tudták a legszínvonalasabb pályamunkákat benyújtani, akik az adott poszton voltak. Meg kell őszintén mondani, hogy a Belügyminisztérium vezetésében 1991től ebben a tekintetben egyfajta pozitív szemléletváltozás ment végbe. Ma joggal mondhatjuk azt, hogy a rendőrség vezetői állománya profivá vált; profivá v ált hozzáértése alapján, és annak alapján is, hogy nem a politika kiszolgálásában látja a jövőjét, hanem kiszámítható és tisztességesen megfizetett munkájában. És ha már a politika dolgát említettem, ennek a négy esztendőnek története van a politika és a r endőrség kapcsolatában is. Ez a tényező megjelent a rendőrségi törvény vitájában olyan formában, hogy milyen jogai legyenek a belügyminiszternek a rendőrség irányában. Mi el tudtuk és el tudjuk fogadni azt a megoldást, ami kialakult, nevezetesen azt, amine k a lényege, hogy a belügyminiszter politikai felelősségét nem lehet másként megalapozni, minthogy bizonyos jogosultságai – konkrét jogosultságai – legyenek a rendőrség irányában. A tárgyalások eredményeként megítélésünk szerint jó irányban változott az er edeti tervezet: cizelláltabb, pontosabb lett ennek a viszonynak a meghatározása. Tudomásul kell azonban venni, hogy az ellenzék az elmúlt négy évben joggal volt bizalmatlan a politika iránt, a politika és a rendőrség viszonyát nézve. Nagyon jól tudjuk ugya nis, hogy a taxisblokádtól kezdve a tévé vezetői válságának megoldásáig sok mindenre próbálta a rendőrséget felhasználni a politika, mint ahogy mai napig sem tudjuk, hogy 1992. október 23án miért nem került végrehajtásra a budapesti főkapitány utasítása, miszerint nem lett volna szabad beengedni a szkinhedeket a térre; a mai napig sem tudjuk – és nem valószínű, hogy egyszer úgy igazándiból megtudjuk – , hogy annak a bizonyos négy rendőrtisztnek közjegyző előtt tett vallomása milyen tényleges tartalmat takar . Nos, úgy gondolom, ezek a tények önmagukban indokolják, hogy az ellenzék bizalmatlan volt; bizalmatlan volt bizonyos értelemben a rendőrséget irányító politikával szemben, és bizalmatlan volt bizonyos értelemben a rendőrség iránt is. Sajnálatos té ny, hogy napjainkban egy újabb szituáció tanúi lehetünk, amikor újra kérdésessé válik a politika és a rendőrség viszonya. Arra a kampányízű felhajtásra gondolok itt, amit a Kormány a gazdasági bűnözés ellen indított az utolsó háromnégy hónapban. Amikor az ország már évek óta azoktól a korrupciós jelenségektől hangos, amelyek különösen a privatizáció területén lezajlottak – és zajlanak – , egy kicsit érthetetlen számunkra, hogy miért pont így indítja meg a Kormány a rendőrséget, valami olyan látszatot igyeke zvén kelteni, mint hogyha rendőrségi eszközökkel befolyásolható lenne a gazdasági bűnözés és egyáltalán a gazdasági helyzet. (11.30) Tehát nagyon óvnánk mindenkit attól, hogy a gazdasági gondokat rendőrségi eszközökkel és büntetőjogi eszközökkel próbálja m egoldani. Ennél sokkal hatásosabb az, ha tiszta és átlátható viszonyokat teremtünk, hozzáengedjük a társadalmat a privatizációs üzletekhez, ellenőrizhetővé tesszük, semmint hogy néhány látványos rendőri fogással próbáljuk bizonyítani, hogy mi mindent megte ttünk. Félő, hogy ebben a vonatkozásban a régi reflexek felélednek és a rendőrséget olyan tevékenységre próbálják ösztönözni, késztetni, amelyre igazán nincs felkészülve, és amely nem is igazán az ő dolga. Tehát óvakodjunk attól, hogy aktuális politikai va gy gazdasági kérdésekben a rendőrség szerepét tényleges funkciójához képest másként próbáljuk meghatározni.
