Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 22. kedd, tavaszi ülésszak 6. nap (363.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VONA FERENC, DR. (MDF)
338 leszámolások, bosszúk és vérfürdők megjelenése. Ezeket ma még nem magyarok csinálják, ha vannak is már segítőik, de már magyarokat is ölnek, és félő, hamarosan beletanulnak a mieink is a gátlástalan brutalitásba. Nagyo n nagy tisztelettel adózom most épp ezért azoknak a rendőri csoportoknak, amelyek ma is képesek a nagy fogásokra. A legutóbbi napokban a délvidéki mészárlássor megakasztására és a tettesek letartóztatására gondolok itt. Ez valóban profi teljesítmény volt. Csak nagyon nehéz megemészteni, hogy ez már nem a nyugati filmekben történik, nem is a nyugati országokban, hanem itt, velünk, mellettünk. A nagy és lenyűgöző akciók mögött nem látom a biztos, széles hátországot. A társadalom bizalma is megvan a nagy ügyek ben elért eredményekben, talán. De félelem is van az emberekben: vajon nem leszeke én ártatlanul áldozat, hiszen nem titok, hogy a bűnmegelőzésre most még az erő, a lehetőség igen kevés. Sőt van szinte hihetetlen hiányosságunk is. Hinnéke önök, kedves ké pviselőtársaim, hogy a 24000 lakosú Gyálon nincs rendőrkapitányság… ekkora ellátatlan területet nem engedhet meg magának egy szervezet. Saját szakmai szempontjai, belső igényei szerint sem, még kevésbé az állampolgárok biztonságérzetét, igényeit figyelembe véve. Gyálon még nem a túl erős rendőrségtől félnek ma az emberek. Én azt mondom: kell az erős rendőrség. Az lenne jó, ha a bűnüldözés mindenható lenne: mindent látna, hallana, és lenne ereje lecsapni mindig, amikor csak kell. A baj csak az, hogy ha ijedt ünkben magunk fölé növesztünk egy speciális célra irányuló erőt, az egy idő után majd – a hatalom természetéből következően – minden irányban terjeszkedni kezdhet, eszközét, erejét, jogkörét más célokra is használni fogja, nem válogat, hisz nem tud válogat ni. Erős rendőrség kell, hogy megvédjen bennünket. De mégse legyen olyan erős, hogy végül tőle is félnünk kelljen! Ez a dilemma teljesen nem is oldható fel. Ezzel az új törvénnyel sem, bár nagyon jó törvény. Az emberekben van egy újfajta félelem is. Olyan új félelem, aminek 40 éves előzményei vannak. A pártállam rendőrsége ideológiailag elkötelezett volt. Ez a rendszerből adódott, még ha ez az idővel egyre kevésbé is látszott. De a hatalommal való szoros összefonódásból eredő arroganciája sokszor látszott. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Hál' istennek, persze, a rendőrség teszi a dolgát, és jobb színvonalon, mint ezt a statisztikákból gondolni lehetne. A törvényi szabályozás nem minden. A nyilvánosság, a társadalmi kontroll erősödése, a civil társad alom szilárduló értékrendje vélhetően majd ugyanakkora hatást gyakorol a rendőrségre, mint a paragrafusos szabályozás. A testület bebizonyította, hogy képes pártoktól függetlenül működni, mint ahogy az igazságszolgáltatás is ma már. Van bírói függetlenség. Bizonyította ezt volt belügyminiszterünk testvére is, aki a miniszterelnöki feljelentésről a törvények és igazságérzete alapján döntött, és szervilizmusból – mint sokan gondolták – nem dolgozott a Kormány keze alá. Engem ez és a hasonló esetek bizalommal és nyugalommal töltenek el. Rendőrségi törvényre pedig szükség van. Ezt mind a hat párt megértette, bizonyítja ezt a pártközi egyeztetés eredményessége a közelmúltban. Nem is elsősorban azért, hogy rögzítse a törvény, ki rendelkezik e testület felett, vagy mire adhat utasítást a belügyminiszter. Hisz jól működő demokráciákban ugyanis, amint a rendőrség túllépi hatáskörét, vezetőinek törvényszerűen bukniok kell. A precíz szabályozást inkább a jogbiztonság indokolja. A rendőr és a polgár egyként tudja majd, t udhassa, mit tehet ő, és mit a másik fél. S a józan ész az önkormányzat és a rendőrség együttműködését úgyis megkívánja. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Politikai váltógazdálkodásra rendezkedtünk be. Megkezdődött már a visszaszámlálás. Elemi érdek e a kormánypártoknak és ellenzéknek egyaránt, hogy olyan törvényeket hozzunk, amelyek túlmutatnak a választási ciklusokon.
