Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 21. hétfő, tavaszi ülésszak 5. nap (362.) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (9488-as szám) részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
306 tízezrekre rúgnak – , hanem annak a néhány szá z kivégzettnek a töredékéről, akiknek a hozzátartozói nem tudnak reguláris papírokat bemutatni, nem tudnak házasságlevelet bemutatni, vagy akik nevelőszülők vagy nevelőgyermekek. Ezt a javaslatomat az emberi jogi bizottság támogatta. Nagyon sajnálom, hogy az előterjesztő Szabó Lukács nem támogatta. Ahogy az emberi jogi bizottság jegyzőkönyvében olvasom, azt mondta, hogy "…tekintettel arra, hogy amúgy is negatív diszkrimináció jár a feleséggel szemben az élettársnak…", ezért nem értem, itt miért kellene ezt vele egy lapon említeni. Talán ha elmondhattam volna ezeket az eseteket, akkor másképp döntött volna. Kérem az Országgyűlést, hogy amikor szavazásra kerül a sor, ezt az emberi jogi bizottság által támogatott D változatot szíveskedjenek megszavazni. Néhány emberen segítünk, de egy nagyon széles társadalmi réteg, az 56osok rétege, a börtönviseltek rétege, akik igazságtalanul szenvedtek börtönt, azok értékelni fogják ezt. Tehát inkább erkölcsi, elvi, becsületbeli dologról van szó, nem mint aminek tényleg komo ly gyakorlati kihatása lenne. Az amúgy is túlterhelt bíróságokra ne hivatkozzunk annak a néhány új ügynek a kreálásával, amit a törvény megszavazása inicializálna. (16.40) A következő javaslatom, amely a bizottsági jelentés 9. pontjában szerepel, azt céloz za, hogy az életüktől és szabadságuktól megfosztottak kárpótlásánál a jogvesztő határidőt toljuk ki egy, a polgári jogban általánosan ismert mértékre, az öt évre. Ezt én már javasoltam akkor, amikor az eredeti törvényt megalkottuk. Már akkor felhívtam a fi gyelmet arra, hogy nagyon sok idős, elesett, nem művelt, nem tájékozott, a joggal kapcsolatban nem álló ember későn fog kapcsolni, későn fog rájönni, későn fogja megtudni, hogy neki ilyen lehetősége nyílott. Valóban, igazam is lett, hiszen ezért is volt ké nytelen beterjeszteni a Kormány, hogy most éppen megint 30 napra megnyissák ezt a határidőt. Megint nem értem ezt a szűkkeblűséget. Azoknak a nagy része, akik hosszú évtizedeken keresztül várták, hogy megnyíljon a kárpótlás, azok nagyrészt már úgyis jelent keztek. Miért ne lehetne ezt öt évre – a polgári jogban megszokott határidőre – módosítani? Hiszen akkor még pár száz ember jelentkezne. Nem is szólva a külföldön lévőkről, külföldre szakadtakról. Amíg egy távoli földrészre eljut a hír, eljut a Közlöny, me gtudják egyáltalán, hogy megnyílt ez a lehetőség… Azonkívül úgy gondolom, hogy évtizedekig kellett várni erre a kárpótlásra, hosszú időn keresztül érte sérelem az illetőket; akkor nem lehet egy ilyen rövid, versenyfutásszerű helyzetbe kényszeríteni őket. Ú gy gondolom, ez az Alkotmányunkkal se fér össze. Itt mondom el, hogy amennyiben nem kapja meg ez a javaslat az önök egyetértését, akkor az Alkotmánybírósághoz fogunk fordulni, és ott fogjuk kérni ennek a kimondását. Az emberi jogi bizottság ezt a javaslato mat is egyértelműen támogatja. A 10. pont alatt szerepel az a javaslatom, amelyben deklarálnánk, hogy a Kormány gondoskodik a kárpótlási jegy és a 7. § alapján megállapított életjáradék értékállóságáról. Ezt az előterjesztő Szabó Lukács melegen támogatta. Az emberi jogi bizottság is támogatta. Az alkotmányügyi bizottság azonban nem támogatta. Az alkotmányügyi bizottságban vita folyt erről, és ebben a vitában a Kormány képviselője előadta, hogy az életjáradékra vonatkozóan megvan a Kormány szabályozási lehet ősége, hiszen évente állapítja meg az életjáradék alapját képező alapösszegnek a nagyságát, és ezzel elvileg lehetősége van arra, hogy akár pozitív diszkriminációt is alkalmazzon, illetve az inflációt kövesse. De erre vonatkozóan semmilyen iránymutatás nin csen. Eddig nem ez történt, hogy az inflációt követte volna az alapösszeg, hanem éppen ellenkezőleg, az első évben 5000 forintban állapították meg a 11000 forint helyett. Tehát a fele alatt állapították meg, abból kiindulva, hogy nem tudják pontosan, hánya n fognak életjáradékot kérni, továbbá meg volt határozva az a pénzkeret, ami a költségvetésben rendelkezésre állt. Tehát semmi jele nincs annak, hogy a Kormány majd az inflációt kövesse. Tehát igenis szükség van egy deklaratív kijelentésre a törvényben, am i a Kormány számára egy világos tendenciát mutat, amihez a Kormánynak tartania kell magát. Kutrucz Katalin képviselőtársam ugyan írott malasztnak nevezte – a bizottság jegyzőkönyve szerint – ezt a javaslatomat. Salamon László, a bizottság elnöke pedig elmo ndta, hogy hasonló
