Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 21. hétfő, tavaszi ülésszak 5. nap (362.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - KIRÁLY BÉLA (SZDSZ)
288 tevékeny ségét megtámasztandó, ebben a körben a nemzetbiztonsági szolgálat is intenzívebben bekapcsolódna a munkába. Szeretném megjegyezni, hogy a rendőrségről szóló törvény, mely a Ház előtt van, mind a mai napig nem született meg, ám a közelmúltban történt szeged i, orosházi és – sajnos, most már – a mátészalkai eset is arra mutat rá, hogy a jogszabály megalkotása nem lehet pártpolitikai ügy. Elfogadásának késedelme ebben a térségben válsághoz vezethet, hiszen megengedhetetlen, hogy a közbiztonság helyzete felzárkó zzon a munkanélküliség problémája mellé. Tisztelt Ház! Kopócs László benzinkutast – az oktalan brutalitás legújabb áldozatát – nem egészen két órája temették el. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának támogatásával Király Béla képviselőtársunk. Napirend előtti felszólaló: Király Béla (SZDSZ) KIRÁLY BÉLA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Nyugaton, azaz NyugatEurópában és a tengeren túl élő magyaroknak az országgal és elsősorban az Országgyűléssel való intézményes, rendszeres kapcsolatáról szeretnék beszélni. A határokon túl élő magyarokkal kapcsolatban számos társadalmi szervezet, egyházak, kulturális intézmények, a Magyarok Világszövetsége és más társa dalmi szervezetek tartanak kapcsolatot, és igyekeznek bennük a haza iránti érdeklődést, a hazaszeretetet, a magyar kultúra fenntartására való erőfeszítést erősíteni. A szomszédos országokban élő magyarokkal szemben – akik szülőföldjükön mint őslakók élnek – a Kormánynak is nagyon fontos felelőssége van. A kérdés az, hogy a nyugati magyarság tekintetében vane szükség állami intézményes állandó kapcsolat fenntartására, s ha igen, milyen természetű legyen ez az intézmény. Ahhoz, amit mondani szeretnék – hogy tisztább legyen, 33 éves tapasztalatból beszélve – föl szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét a Nyugaton élő magyarság három érdekes karakterére. Az első és a legfontosabb, hogy azokban, akik politikai üldözés elől hagyták el hazájukat, a hazaszeretet an nyira intenzív, hogy bátran össze merem hasonlítani az itthon élő magyarok hazaszeretetével. Ez egy olyan aranytartalék, amit nemcsak a társadalmi szervezeteknek, hanem az államnak is figyelembe kell vennie és ápolnia kell. A második jellegzetes vonás az, hogy aki felnőttként politikai üldözés következtében hagyta el a hazáját, annak a nézete az emberiségről, a nemzetről, a világnézete ugyanaz marad élete végéig, mint ami akkor volt, amikor a határt átlépte. Ezt is tapasztalatból mondhatom. Ebből kifolyólag a szintézis az, hogy nincs egységes nyugati magyarság. Mint egy kaleidoszkóp, a szivárvány minden színe megtalálható a nyugati magyarság körében. Tehát ha valaki azt mondja, hogy az egész nyugati magyarság nevében beszél, legyen az felháborodás azért, mer t kihagyta őket az Országgyűlés a választási törvényből vagy akármi más, az nem mondja a teljes igazat, mert sem személy, sem intézmény soha nem lehet abban a helyzetben, hogy az össznyugati magyarság nevében beszéljen, mert ilyen nincs. Megkerestek nagyon fontos, a nyugati magyarság körébe tartozó személyek nagyon fontos intézmények nevében, hogy terjesszek elő az Országgyűlésnek javaslatot arra, hogy a nemzetközileg elfogadott szó szerint: ombudsmant jelöljön ki az Országgyűlés a nyugati magyarság ügyeine k az intézésére. Bennük igazi hazaszeretet él, sokukban nagyon nagy gondosságot fedezhetünk fel arra, hogy édes anyanyelvünk tisztaságára is ügyeljenek, és ezért magyar nevet is javasolnak. De közben kedden a televízió egyik legrokonszenvesebb műsora, az Á lljunk meg egy szóra! kihirdette egy verseny eredményét, amelyben pontosan az ombudsman helyett egy megfelelő magyar szót kerestek.
