Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 21. hétfő, tavaszi ülésszak 5. nap (362.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
286 államtitkár, DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter, DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ földművelésügyi minisz tériumi államtitkár, DR. SZABÓ IVÁN pénzügyminiszter, DR. SZABÓ TAMÁS tárca nélküli miniszter. (Az ülés kezdete 15 óra 2 perc Elnök: Szabad György Jegyzők: dr. Kóródi Mária, Tóth Sándor) Az ülés megnyitása ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! K öszöntöm megjelent képviselőtársaimat, kedves vendégeinket, a közvetítésre figyelő minden honfitársunkat. Tavaszi ülésszakunk 5. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Kóródi Mária (Taps a bal oldalon.) és Tóth Sándor jegyzők lesznek se gítségemre. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy az igazolt képviselők száma 386, a határozatképességhez így 194 képviselő jelenléte szükséges. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt elsőként Surján László népjóléti miniszter úr kért szót. Tessék! Napirend előtt Napirend előtti felszólaló: Dr. Surján László népjóléti miniszter SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget. Kedves képviselőtársaim! A nyugdíj 10%os emelésével kapcsolatos határozatunk záróbesz édében képviselői fölvetés kapcsán kitértem arra, hogy szükségesnek látszik, hogy a Parlament még ezen ciklusában néhány lényeges kérdést rendezzen a társadalombiztosítás ügyeivel kapcsolatban. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy mind a nyu gdíj, mind az egészségbiztosítási önkormányzat közgyűlésére ezen a héten kerül sor. A Kormány tehát ezen közgyűlések véleményének az ismerete nélkül a fönnálló jogi rendszerben nem tud érvényesen beterjeszteni törvényjavaslatot ezen kérdéskörrel kapcsolat ban. Tájékozódásaink a tisztelt képviselőfrakciók véleményéről házbizottsági szinten ugyancsak fölhívták a figyelmet arra, hogy március 1je után benyújtani törvényjavaslatot érdemben reménytelen vállalkozás. Mindazonáltal van egy olyan kérdés, amelynek a tisztázását valamilyen formában ennek a Parlamentnek el kell végeznie, nem saját maga, nem valamilyen böcsület kedvéért, hanem azon állampolgárok kedvéért, akiket ez érint. Nevezetesen arra a törvényi helyre gondolok, amelyet az 1975. évi II. törvénybe ez a Parlament módosítás révén tett be, amely arról szól, hogy a nők nyugdíjkorhatárát 55 évről 1995. január 1jétől egy meghatározott menetrendben emelni kell. Van ugyanezen törvényi helynek egy olyan eleme, amely arról szól, hogy kiegészítő törvény rendelk ezik ezen emelés módjáról. De a normaszöveg világossá teszi: ha ilyen kiegészítő törvény, helyesebben önálló törvény nincs, akkor az emelés bekövetkezik. Ez a merev emelés azonban ebben a formában sem a beterjesztőknek, sem a parlamenti vitában részt vevő egyetlen politikai erőnek nem volt szándéka. Szükségesnek látszik tehát egy olyan jogi megoldás, amely ezt a problémát rendezi. A Kormány akár saját nevében, akár képviselőkkel együttműködve, és ismerve az önkormányzat vonatkozó véleményét, kész arra, hogy egy olyan törvényjavaslat kerüljön a Ház elé, amely nyúlfarknyi ugyan,
