Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - DR. SZABÓ TAMÁS tárca nélküli miniszter:
228 ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Szabó Tamás miniszter urat a válasz megadására. DR. SZABÓ TAMÁS tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kérdésére válaszom a következő: a cukoripari privatizáció felülvizsgálata megtör tént, és a spontán időszak hibáit korrigáltattam. Szeretném leszögezni, hogy egy olyan alapvető élelmiszer esetében, mint amilyen a cukor, Magyarországnak önellátónak kell lennie, és csak akkor és annyi importra kerülhet sor, amikor és amennyi elengedhetet lenül szükséges. Az önellátás pedig feltételez egy nagyon szigorú, a világ többi országa esetében is tapasztalható piacvédelmet. A nagy cukorgyárak privatizációjának kezdete 1989 – 90re, a spontán privatizáció időszakára vezethető vissza, amikor is az Állam i Vagyonügynökség és az ágazat nem rendelkezett hosszú távú stratégiával ez ágazat tekintetében, a privatizációt illetően sem. Megmondom, hogy magam sem helyeseltem azt a helyzetet, ami 1991re kialakult, ezért amikor 1992 elején átvettem a privatizáció fe lügyeletét, elrendeltem az átfogó vizsgálatot és a korrekciós lépések kidolgozását. Ennek eredményeképpen ma a cukoriparban nincs monopolhelyzet, és a három külföldi érdekcsoport mellett megjelent a nemzeti tulajdonosi kört reprezentáló, 60 mezőgazdasági t ermelőt és a termelésben érdekelt szervezetet tömörítő első hazai cukorgyártó és forgalmazó konzorcium is, amelyik a répacukorpiac 32%át átfogó öt gyár 50,1%os tulajdonát szerezte meg néhány héttel ezelőtt. A cukoriparban elsőként valósult meg a programm á fejlődő termelői tulajdonlás. A képviselő úr a kevesebb répatermést is a privatizációval hozza összefüggésbe – én úgy érzem, hogy az időjárásnak és az aszálynak azért ebben valamivel nagyobb szerepe volt. Szeretnék a képviselő úr néhány megállapítására k itérni. Először is említi, hogy a mezőgazdasági termelőket, a cukorgyárakat, az ipari felhasználókat és a kereskedőket tömörítő cukortanács elnöke egyben egy osztrák érdekeltségű gyár vezetője is. Ez tény. A cukortanács az államtól független érdekvédelmi s zervezet, és azt választanak meg elnöküknek, akit akarnak. Helytelen lenne, ha az állam mondaná meg azt, hogy ki legyen egy érdekvédelmi szervezet vezetője. Az egy más kérdés, magam is osztom azt a nézetet, hogy egy magyar cukortanács elnöke fórumokon akko r képviselhet hitelesen magyar érdekeket, ha az illető magyar. Másodszor: a Kaposvári Cukorgyár áron alul senkinek sem került a kezébe. Az osztrák Agrana cég 1990 októberében – még a korábbi törvények szabályozása alatt – úgy jutott 31%os tulajdonhoz, hog y a gyár átalakításakor 780 millió forint készpénzzel tőkét emelt, ezt követően pedig 560 millió forint készpénzért további 560 millió forint névértékű részvényt vásárolt meg az ÁVÜtől, így az állam tulajdoni hányada e cégben ma 43%. Harmadszor: a kaposvá ri cukorgyár kapacitásának kihasználatlansága országos jelenség, minden cukorgyárra igaz. Ha a külföldi, elsősorban a keleti piacok ismét fizetőképesek lesznek, és képesek lesznek fizetni a magyar termékért, akkor a kapacitáskihasználás növekedni fog. Ami a Kaposvári Cukorgyár elsorvasztását illeti, erre azt kell mondjam, hogy amíg az állam a cukorgyárakban tulajdoni hányaddal rendelkezik, ez nem fog bekövetkezni. Itt szeretném megjegyezni: minden cukorgyárban biztosítani fogom, hogy a gyár körzetébe tartoz ó mezőgazdasági termelők 25%ot meghaladó tulajdont szerezzenek, s mivel az államnak ezen túl is vannak tulajdoni hányadai, nincs elvi akadálya a dolgozói tulajdonszerzésnek sem. Összességében: 1989 – 90ben, a spontán privatizáció időszakában a cukoripar pr ivatizációjában történtek hibák. Ezért a felelősség azokat illeti, akik a szabályozatlanság és az ellenőrizetlenség körülményei között, az intézmények és stratégiák hiánya között elindították a spontán privatizáció folyamatát. Mi felmértük és felismertük a z ekkor elkövetett hibákat és korrigáljuk azokat. Az
