Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - A lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FILLÓ PÁL (MSZP)
214 Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien tudjuk, hogy milyen régóta húzódik ez a döntés, bár most nem annyira az Országgyűlés hibájából, de végső soron újból kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk. Mi úgy gondoljuk, hogy a vételi jog megadását támogatni kell. Támogatni kell, mert úgy ítéljük meg, hogy azok a bérlők, akik eddig nem tudták megvenni lakásukat, ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe azokhoz képest, akik már megvehették. A javaslat szerint egy esztendő áll r endelkezésre a bérlők számára, hogy nyilatkozzanak, meg kívánjáke lakásukat vásárolni. Megmondjuk őszintén, hogy ezt a javaslatot mi rövid időnek tartjuk, úgy tudom, hogy a Lakásbérlők Egyesülete három esztendőt javasol. Mi, szocialisták szeretnénk módosí tó indítvány formájában két esztendőt javasolni. Úgy ítéljük meg, hogy ez is megfelelne az Alkotmánybíróság döntésének, ugyanakkor hosszabb időt adna a bérlőknek arra, hogy felelősségteljesen tudjanak nyilatkozni. Még egy javaslatunk lenne ennek kapcsán, m i úgy gondoljuk, hogy ezt a két esztendőt az önkormányzati rendelet kihirdetésének napjától kellene a törvénynek előírni, hiszen végső soron akkor lenne korrekt a két esztendős idő. Igen tisztelt képviselőtársaim! Ugyancsak örülünk annak, hogy az elővásárl ási jogot fenntartja a törvény, és úgy gondoljuk, hogy a bérlőknek erre hoszszabb távon valóban joguk kell hogy legyen. Ugyancsak támogatandónak tartjuk a nyugdíjasok védelmét. Ez egy nagyon komoly kérdés, hiszen a nyugdíjas bérlők sokasága keres meg valam ennyiünket – gondolok azokra, akik fogadónapot tartunk – és mondják el, annak ellenére, hogy a sajtóban, tvben, rádióban és minden fórumon már tényleg elhangzott, hogy a nyugdíjas bérlők feje fölül nem lehet a lakást eladni, még mindig kételyek vannak az emberek fejében. Nagyon jó lenne, hogyha ezt a törvény végső soron szentesítené és megnyugtatná a nyugdíjastársadalmat. Salamon képviselőtársamhoz hasonlóan én is szeretnék kitérni a vételár ügyére. Úgy ítélem meg, hogy kialakult ebben az országban az – ú gymond – önkormányzati bérlakások elidegenítése terén egy általános gyakorlat. Ez a gyakorlat több mint 200000 lakás eladásakor élt, működött. Ezen idő alatt az eladásra került lakások döntő többségét 15, illetve 30% közötti áron adták el a piaci árhoz vis zonyítva. Úgyhogy egyetértek Salamon képviselőtársammal, aki megfogalmazta, hogy igen, a lakottság tényét mindenképpen figyelembe kell venni, és az általános joggyakorlat általában az 50%os értéket veszi figyelembe a piaci ingatlanárusításnál, ingatlanvás árlásnál, ha az az ingatlan lakott. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság döntése nyomán a törvénytervezet az eladási árról, a vételárelőleg mértékéről, a kedvezmények nagyságrendjéről és a kamatmaximum kivételével a kamatfizetésről is az önkormányzatok kezébe ad ja a döntés jogát. Mi úgy gondoljuk, hogy nagyon súlyos problémákat vethet fel az, ha az önkormányzatok a helyi rendeletek megalkotásakor nem vesznek az eddigi gyakorlatból mintát. Hiszen hiábavaló lesz a vételi jog, ha irreális eladási árat szabnak, de ug yancsak megakadályozhatja az adásvételt, és sok lakás megvételét az is, ha indokolatlanul magas vételárelőleget írnak elő. Ezt a csatát majd az önkormányzatokban kell megvívni, nekünk a célunk mindenképpen az, hogy azok a bérlők, akik eddig valamilyen okná l fogva nem tudták megvenni lakásukat, ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe. Leszögezhetjük tehát, ha nem módosul a jelenlegi előterjesztés, kizárólag az önkormányzatok jó szándékán fog múlni az, hogy a vásárlási lehetőségre várakozóknak lesze esélye tisz tességes feltételek mellett hozzájutni lakásukhoz. Ugyanakkor sajnos, a lakosság még mindig nincs döntési helyzetben, hiszen bár sok kerületben és nagyon sok területen megszülettek a helyi önkormányzati rendeletek, de még mindig nagy a bizonytalanság a lak bérek ügyében. Éppen ezért nyugodtan ki merem jelenteni, még mindig nincs döntési helyzet, s ennek az az oka, hogy az ismeretlen mértékű lakbérelemlés elől menekülő bérlő még megveszi a legjobban lepusztult házban lévő lakását is, mert nem tudja, hogy kiad ásai azonnal
