Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 15. kedd, tavaszi ülésszak 4. nap (361.) - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
204 szabadságának elvére hivatkozva azért nem szabad mindenféle korláttal szemben mereven viseltetni. Igenis, a földtulajdon valóban egy speciális tulajdon, már csak azért is, mert korlátozott mértékben áll re ndelkezésre minden országon belül, ezért ott bizonyos speciális szabályok szükségesek. Ezzel kapcsolatban mindjárt meg is jegyezném – és tudomásom szerint Papp János ezt részletesebben is ki fogja fejteni, legalábbis a folyosón erről említést tett – , hogy már mindjárt a fogalommeghatározásnál bizonytalanság van: a talaj, a termőföld fogalma többértelmű itt a paragrafusokban. Erről majd a részletes vitában biztosan többen fognak szólni. Azt sem tudjuk tehát pontosan, hogy kik az új tulajdonosok, és mik a rea litások a hasznosítás tekintetében. Nagyon eleven probléma egy másfajta tulajdon: az utak, a bejárók és egyebek tulajdona. Ezeket a földeket meg is kell majd közelíteni. S az új tulajdonosok egymás közti konfliktusaikban máris gyakran zsarolják egymást azz al, hogy ki kit enged majd és hogyan enged a földjére. Ezért a telki szolgalmak újraszabályozása is biztosan szükséges lesz. Azt sem tudjuk még pontosan, hogy – mondjuk a szovjet csapatok távozása után – a különleges rendeltetésű földek közül mennyi marad majd honvédelmi és más kezelésben, és ezeknek mennyi része megy vissza az agrárszférába. Ugyancsak furcsa, hogy az állami erdők sorsáról is most folyik egy küzdelem. Azt megjegyezném, hogy talán az állami erdő az egyetlen olyan szféra, ahol a földtörvény é s a megfelelő törvények életbe lépéséig további nagy lépésektől tartózkodni kellene. Az összes többi tulajdonrendezésnél inkább gyorsításra van szükség a földnél, de több százezer hektáros állami erdő privatizációja megfelelő törvények életbelépése előtt s zámomra aggályosnak tűnik. Az is probléma – és a törvényben is tükröződik – , hogy nincs meg még pontosan az agrárigazgatásnak az az intézményrendszere, amely ezt végre tudja majd hajtani. Mindjárt megjegyzem, hogy a földhivataloknak itt nagyon nagy szerepe t szán a törvény. Azt gondolom, a földhivatalok a következő években, legalább még háromnégy évig örülnek, ha a tulajdonviszonyokat figyelemmel tudják kísérni. Tehát ha a földkimérést, a bejegyzést, a földforgalom követését meg tudják csinálni. S nem hisz em, hogy a földhivataloknak erejük lesz majd a földhasznosítással kapcsolatos ellenőrzési jogkörük gyakorlására. Azt gondolom, hogy a földnyilvántartást és ilyen szempontból a föld igazgatását külön kellene választani. Talán nem is a földhivatalok azok a c égek, amelyek ezt a hatósági jogkört el tudnák látni. Azt sem tudjuk pontosan, hogy az agrárönkormányzat kiépülő rendszere, a kamarai rendszer tude majd feladatokat vállalni. Bizonyára tud a földtörvény végrehajtásában. Korábban azok közé tartoztam, és je lenleg is azért azok közé tartozom, bár egy kicsit elbizonytalanodtam, akik szerint a termőföldről külön törvényt kell hozni. Mert a termőföld rendelkezik olyan speciális vonásokkal, amelyek a polgári jogban általános szabályként nem mindig fogalmazhatók m eg. Csak itt az a legnagyobb problémám, hogy éppen ezeket a speciális tulajdonságokat ismerjük most kevéssé. Ismerjük persze a környezettel és a műveléssel kapcsolatos tulajdonságokat, de főként a tulajdonviszonyoknak az irányát kevéssé ismerjük ahhoz, hog y egy termőföldtulajdont megnyugtatóan rendezhessünk. Glattfelder Béla képviselőtársam az elmúlt ülésen beszélt arról, hogy túl későn van ez a törvény, másrészt túl korán. Én is és Palotás képviselő úr is utalt erre. Mert mondhatjuk azt, hogy a földtörvény nek orientálnia kellett volna a föld újramagánosítása idején. Tehát amikor a nagy törvények megszülettek, a kárpótlási törvény, a szövetkezetek átalakulásáról szóló törvény, a részaránytulajdonról szóló törvények. Valószínűleg jobb lett volna, ha a földtör vény már korábban megszületik. De azt jegyzem meg, hogy még ezt a szót sem ismertük akkor, hogy magánosítás. S nem volt abban az állapotban a magyar politikai elit, hogy a Parlament indulásakor egy földtörvényt áfogóan, kompromisszummal meg tudjon hozni. A kkor két szélső pont volt nyilvánvaló, hogy azokat el kell kerülni. Az egyik az, hogy a Parlament többsége, de az emberek többsége is belátta, teljes körű reprivatizáció lehetetlen az
