Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 7. hétfő, tavaszi ülésszak 1. nap (358.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtti - ELNÖK (Szabad György): - RÓZSA EDIT (SZDSZ)
3 tel jesítményeire, megrendülnek ilyen események hallatán, és úgy vélem, együtt fogalmazhatjuk meg annak követelését, hogy minden államférfi, minden illetékes nemzetközi szervezet, az egész nemzetközi közösség fogjon össze annak érdekében, hogy mielőbb oldódjon meg a délszláv háborús válság; de ezen túlmenően mielőbb jöjjön létre olyan helyzet, amely nem teszi lehetővé, kiküszöböli itt, KeletEurópában és szerte a világon hasonló esetek megismétlődését. A kommunizmus bukása után a térségünkre szakadt problémák, úgy vélem, legsúlyosabbika az, hogy egyes etnikumok, népcsoportok, kisebbségek a teljes fizikai megsemmisülés állapotába kerülhetnek. Úgy vélem, a magyar külpolitikának eddig is sarokköve volt, de ilyen események után még inkább azzá kell válnia annak a tö rekvésnek, hogy e térség népeinek annyi szenvedése után elkerülhessük ezt, és európai normák szerint kaphassa meg minden etnikum, kisebbség az őket megillető jogokat. Mi is hiszünk a haladásban, de abban is, hogy ez csak az erkölcsi törvények, így a "Ne öl j!" ősi parancsának megtartásával és megtartatásával történhet. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Rózsa Edit, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője, a frakciója támogatásával. Képviselőnőt illeti a szó. (15.10) Napirend előtti felszólalás: Rózsa Edit (SZDSZ) RÓZSA EDIT (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Most, hogy hivatalosan is elkezdődött a kampány, nagy dilemmá t okozott nekem mint szegedi képviselőnek: hogyan beszélhetek arról, ami valóban fontos, a közbiztonságról úgy, hogy mindenki csak magára az ügyre, a közbiztonság állapotára figyeljen. Az elkerülhetetlen tennivalókról kívánok szólni, s ezért csak ott kíván om szóba hozni a politikai felelősséget, ahol ez elkerülhetetlen. Szegedi képviselőként közvetlen tapasztalataim vannak, milyen hatással volt az emberekre a délmagyarországi gyilkosságsorozat, s különösen a szegedi cukrászcsalád hidegvérű lemészárlása. Pa rlamenti szünet volt, otthon voltam, s amint hallottam a híreket, egyre azon törtem a fejem, mit is tehetnék mint parlamenti képviselő? Amikor megtudtam, hogy Kónya belügyminiszter úr a városba érkezett, megpróbáltam kapcsolatba lépni vele, de mire kiértem a repülőtérre, már csak a felszálló helikopterét csodálhattam. (Derültség, zaj a jobb oldalon.) Találkoztam viszont az országos rendőrfőkapitány úrral. A vele való találkozás újra megerősített abban, milyen káros, hogy még nem fogadtuk el a rendőrségi tör vényt, annak ellenére, hogy a Kormány 1990ben mint rövid távon megalkotandó törvényt említette, s annak ellenére, hogy mi ezt régóta szorgalmazzuk. S az is megerősödött bennem, milyen káros következményekkel járt, hogy a költségvetéshez benyújtott szabad demokrata módosító indítvány, amelyet a rendőrség közbiztonsági munkájának megerősítésére javasoltunk, akkor nem kapott támogatást. Ha akkor a tisztelt kormánypárti képviselők nem szavazzák le kétmilliárd forintos javaslatunkat, amelyet többek között a köz biztonság javítására szántunk, lehet, hogy az emberek veszélyeztetettségérzete sem lenne akkora, mint most. Például Szegeden, ahol a polgárok a város különleges helyzetéből adódóan különösen veszélyeztetve érzik magukat. Én ugyanis, aki Szegeden élek, Bals ai miniszter úrral ellentétben, igenis azt érzem, hogy csorbul az állampolgárok biztonságérzete, egy tranzitország tranzitvárosában, amelynek közvetlen közelében háború dúl, ahol például az elmúlt két napban egy jól sikerült rendőrségi akció során közel 20 0
