Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 14. hétfő, tavaszi ülésszak 3. nap (360.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
182 fontos dolog. Egyrészt ezzel meg lehet oldani azt, hogy ne kelljen rendkívül hosszú listákat készíteni arról, hogy milyen foglalkozási ágú személyeket kell ellenőrizni. Ez megnyitja az utat arra, hogy egy tisztaságvizsgálat részévé vá ljon az egész processzus, hiszen ha valaki vállalkozik valamilyen állás betöltésére, és ott a bizalmas jelleg miatt fontos dolog, hogy ez tisztázódjon, akkor ő saját maga kéri ezt, és a hatóságok kötelesek teljesíteni. De megoldja ez a javaslatom az egyház ak és a különböző társadalmi szervezetek belső problémáit is. Hiszen ha mi ebben a törvényben szabályozzuk, hogy az egyházak, amelyek különböző felépítésűek, különböző hierarchiájúak, vagy éppen nincs is hierarchia bennük, hanem a kollegialitás elve alapjá n vagy más elveken működnek, és nem lehet pontosan megmondani, hogy az egyház nevében kik járhatnak el és kérhetik funkcionáriusaiknak az átvilágítását, ehelyett sokkal egyszerűbb, hogy maga kérje az, aki valamilyen posztra törekszik vagy posztot kíván tov ábbra is betölteni, ha az a szervezet ezt kiköti mint tisztasági feltételt. Ez ellen a szakembereknek az volt az ellenvetése, hogy akkor egy zsilipet nyitunk meg, és emberek tízezrei, netán százezrei fognak kérni ilyen papírokat. Úgy gondolom, ettől a vesz élytől nem kell tartani. Továbbá közismert most már, hogy körülbelül 30 – 40 000 között van a kartonok száma, ekörül, tehát nagyságrendileg ennél kevesebb ügynök szerepel ezeken a listákon. Ennek következtében – ez nem olyan nagy szám – számítógépre lehet vi nni. Úgy tudom, régen számítógépen is volt az egész kartonrendszer. Állítólag letörölték, de ez se biztos. Fel lehet tenni egy számítógépre, és az a másodperc töredéke alatt megállapítja, hogy a kérelmező szerepele ott vagy nem. Ha – tegyük fel – 100000 f ogják kérni, akkor biztos, hogy 99000nek vagy még többnek azonnal kidobja a számítógép, hogy nemleges. És akkor olyan lesz, mint az erkölcsi bizonyítvány, aminek az a szövege, hogy büntetőnyilvántartásban nem szerepel, és kész, el van intézve. Egy csomó probléma megoldható, becsületbeli problémák, az, amit Mezey Károly vetett fel. De a mostani Parlamentet is meg lehet gyanúsítani, hogy kérem szépen, aki nem indul újra a választásokon: miért nem indul? Vajon mi az indoka annak? Biztos, ő is besúgó volt, az ért nem indul a következő választásokon. Abban az esetben, ha valakinek kényelmetlen helyzete van, kér egy ilyen vizsgálatot és el van a dolog intézve. De olyan szempontból is fontos, hogy a későbbiek folyamán jó lenne, ha ez tisztasági vizsgálattá alakuln a át. Ezért tisztelettel kérem a Házat, annak ellenére, hogy ezt is kizárólag az emberi jogi bizottság támogatta, támogassák a szavazásnál. A 47. oldalon a 64., 65. és a 66. pontban lényegében ugyanannak a dolognak több részhalmazát tüntetem fel. Ennek a l ényege az, hogy a törvényjavaslat a hatálybalépést követő hatodik év után harminc évre zárolni kívánja – egy pillanat, pontosan akarom idézni a jegyzőkönyv számára – a nyilvántartást. Tehát, hogy a hatodik évtől számított harmincadik évig a nyilvántartásba nem lehet betekinteni. A probléma többrétegű. Egyrészt mit kell a nyilvántartás alatt érteni? Első közelítésben – ahogy elolvassuk a szöveget – úgy gondoljuk, hogy a nyilvántartás alatt azt a kartonrendszert kell érteni, amelyen fel van tüntetve az ügynök ök neve, fedőneve, beszervezési adatai, dossziéiknak a száma, és azon tiszteknek a neve, akik a beszervezést intézték, illetve engedélyezték és rögzítették. (20.00) Kérdés, hogy vajon azzal a hatalmas irattárral, ami ehhez csatlakozik – amiben az ügynökök jelentései szerepelnek, amely az ezekből feldolgozott, összesítő jelentéseket tartalmazza – , azokkal a dossziékkal, amelyek a figyelt személyekre vonatkoznak – többek közt ránk is – , az ezekben szereplő anyagokkal mi történik. Lehete olyan kiterjesztően é rtelmezni ezt a nyilvántartást, hogy ezekre az iratokra is kiterjed? Mert akkor nagyon nagy kár éri a magyar történettudományt és a magyar társadalmat egyaránt, hiszen rendkívül fontos és értékes anyagoknak, anyagoldalaknak a tízezrei válnak kutathatatlann á. De hogyha az egyéni jogok oldaláról nézem a dolgot, akkor joga van mindenkinek tudni, akit megfigyeltek, akire dolgozott ez a szervezet, hogy mit írtak róla. De nemcsak róla írtak, hanem a