Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 14. hétfő, tavaszi ülésszak 3. nap (360.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PETRENKÓ JÁNOS (független)
164 megoldani, hogyan lehet tovább működtetni azokat az embereket, embercsoportokat, akiknek a teljesítménye mérhetetlen volt az elmúlt időben is, de azt hiszem, a következő négy évben sem fogjuk tudni mérni. Valószínű, hogy a békákkal fognak beszélgetni a gazdaság teljesítményképességéről, azok elég mély szinten vannak, azt hiszem, ez a törvény erre kiválóan alkalmas. Szeretnék egykét gondolatot ebből felolvasni, hogy milyen lehetőségek vannak. Először is: állami többségű tulajdonú cégekből lehet delegálni embereket a kamarák elnökségébe vagy vezetésébe, egyharmad részben. Igen ám, csak 1990től piacgazdaságot építünk, ezt a Parlament szavazta meg, hogy nekünk el kell indulni a jövő fejlődésének irányába, s el kell indulni egy olyanfajta piaci irányba, ahol a magyar gazdaságnak Európára és a világra ki kell tekintenie és versenyeznünk kell a szil aj gazdasági emberekkel. Nem volt elég az elmúlt 40 év kerítése, végeredményben nem tudtunk kitekinteni a gazdaságra, és amikor 1990ben, most lebontottuk ezeket a gátakat – hála az égnek – , akkor sorban rugdossák le a fejünket azok a szilaj emberek, akik bejönnek a magyar gazdaságba, pont azért, mert nem vagyunk felkészülve egy nemzetközi kitekintésre és az európai gazdaságban való részvételre. Ezek után kiválasztunk egy ilyen kamarai törvényt, egy ilyen kamarai megoldást. Úgy látszik, a törvényhozók agyre ndszere – akik ebben részt vettek – a "kötelező" szót nem tudta kitörölni magából, mert az elmúlt 40 évben kötelező volt KISZtitkárnak, KISZtagnak, párttagnak, szakszervezeti tagnak lenni, most kötelező gyakorlatilag olyan kamarában lenni, ami nem fog mű ködni. Erre majd megint rá fogunk jönni, és arra is, hogy a piacgazdaságnak és ennek a kamarai törvénynek nem sok köze van egymáshoz. Nagyon érdekes példája ennek, hogy a szomszédunk, az osztrák kamara most dolgozik azon, hogy hogyan szüntesse meg a kötele ző tagságot és hogy legyen versenyképes az európai közösségben. Én azért szerettem volna, hogy ezeket a gondolatokat önök átlássák – vagy legalábbis eljusson önökhöz – , sajnos, azok az emberek nem nagyon vannak itt, akik ezt a törvényt szorgalmazták, úgy l átom, hiányoznak a teremből. Egyedül Illéssy barátunk – akinek szellemi terméke úgy látszik, nagyszerűen, több oldalon egészítette ki ezt a törvényt – van itt jelen, aminek nagyon örülök. Még jobban örülnék, ha valamikor részt vett volna a gazdaságban, vag y legalább a kispadon focizott volna a gazdaságban. Akkor valószínűleg olyan sugallatok is jöttek volna, amit lehet használni. Tehát én változatlanul nagyon nagy problémának látom, hogy olyan szövetségek, mint a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, ame ly igaz, hogy taglétszámban nem üti meg az Iposz 140000 fős és éves szinten 50%os fluktuációval működő cégeit, háttérbe lesznek szorítva. És mivel az országos lefedések problémáit akarják megoldani, egyszerűen nem is fog tudni a Magyar Gyáriparosok Szövet sége ebbe beletekinteni vagy legalábbis nem tud hatásának és termelési értékeinek nagyságrendjével részt venni a magyar gazdaságban. Ha ez a törvény, ami önök előtt – és előttem is – van, így lesz megszavazva, akkor azt hiszem, az 1994es választás után az egyik első törvénynek kell lennie, amit meg kell szüntetni. Nem hiszem, hogy ennyire gazdagok vagyunk, hogy megint háromszázegynéhány képviselő ezzel foglalkozzon és próbálja lebontani azt a gazdasági kamarai törvényt, ami most előttünk fekszik. Elhiszem , hogy szükség van beosztásokra egykét év múlva is, de próbálják megérteni, hogy az emberi gyarlóságot és az emberi értékeket nem úgy kell képviselni, hogy különböző állásokba bebetonozzuk azokat a tehetségtelen embereket, akik az ország helyzetének jobbí tását nem tudják elősegíteni, hanem igenis nyitottá kell tenni a gazdaságot, nyitottá kell tenni azért, hogy versenyezni tudjunk. Én gyakorlatilag ezt a kamarai törvényt elfogadhatatlannak tartom, és valószínű, hogy a legrosszabb törvények közé tartozik, a mely jelen pillanatban a Parlamentben esetleg megalkotásra kerül. Köszönöm szépen. (Szórványos taps. – Illéssy István jelentkezik.)
