Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. április 7. csütörtök, tavaszi ülésszak 21. nap (378.) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök:
1531 következő ciklusban törvényhozók lesznek, és azokat is, akik a választók döntése nyomán visszatérnek korábbi életpályájukhoz, hogy jó lelkiismerett el zárják le életük e tartalmas, s néha talán nagyon nehéz négy esztendejét. Jó lelkiismerettel, mert sikerült megalapozniuk az új, demokratikus Magyarország politikai és gazdasági intézmény- és jogrendszerét, mert ez az intézmény- és jogrendszer befejezet lensége ellenére, ha olykor nehézkesen is, de fennakadás nélkül működik, és ennek érdemében a kormánykoalíció és az ellenzék egyaránt osztozik. Mert létrejötte mind a kormánykoalíció, mind az ellenzék tagjaitól számos engedményt, a hétköznapi valóság oltár án lerótt elvi és gyakorlati áldozatot követelt. Töltse el önöket az a tudat, hogy történelmi jelentőségű, úttörő munkát végeztek, útjuk nemcsak hogy nem volt kikövezve, de még a nyomvonalát is csak erkölcsi karók jelezték. Egy fiatal demokrácia életében n égy év aligha elég, hogy ez idő alatt a demokrácia akár csak helyileg is érvényes, íratlan szabályai kialakuljanak. Az a több mint négyszáz törvény, amit megalkottak, ékesen bizonyítja, hogy a jövőbe vezető út első, négyesztendős szakaszát sikerrel járták végig, és a négyszáznak kivált az a tekintélyes hányada, amit a kormánykoalíció és az ellenzék türelmes egyeztetőmunkája nyomán, majdhogynem teljes egyetértésben hozott. Hazánk történelmi helyzetét, jövőjét, gazdaságának fejlődési irányát a Ház egésze és a z ország társadalma azonosan ítéli meg. Tudom, e rengeteg törvény egy része hosszabbrövidebb idő múltán kiigazításra, kiegészítésre szorul; részint mert megalkotásukra hihetetlenül rövid időt szabott a kor, amiben élünk, részint mert hiányzott a minta, am it sajátos körülményeink között követhettünk volna, vagy egyszerűen mert megmegbicsaklott a hatáselemzés, a kodifikáció gyakorlata. Talán nem veszik rossz néven, ha megemlítem, amit önök valamennyien tudnak – valószínűleg nálam is jobban – ; bármilyen bámu latos, történelmi jelentőségű munkát végzett is az Országgyűlés, bármilyen nagyra fogja ezt értékelni a jövő, hazánk szívét nem sikerült teljesen megnyernie. Erről az Országgyűlés maga csak részben tehet. Nem az önök hibája, hogy az újszülött demokráciától az ország csodát várt, mégpedig tüstént, a sors pedig – nem az Országgyűlés – adós maradt a csodával. Való igaz, hogy hazánk népének jó része nem volt és ma sincs teljesen tisztában a képviselő, az Országgyűlés munkájának igazi természetével, azzal, hogy annak szerves része a vita, s hogy a törvényhozás folyamatának talán legfontosabb, de mindenesetre legnagyobb hányada a bizottságokban és nem a tévénézők szeme előtt, a teljes üléseken játszódik le. Ahol nemegyszer megesett, hogy a vita hangneme – hadd teg yem hozzá, kevesek hibájából – nem tükrözte azt a türelmet, amivel a közös célt másmás oldalról közelítő vitapartnerek kölcsönösen tartoznak egymásnak. Joggal vonhatjuk le ebből azt a következtetést, hogy az Országgyűlésnek nem elég szolgálnia az ország n épének közösségét, de a szolgálatot úgy kell végeznie, hogy azt bárki felismerje és bizalommal fogadja. Ez pedig jórészt nyelvi kérdés; jó, ha az Országgyűlés vitái során minden elhangzó szó türelmet és jó szándékot sugalmaz és lefordítható a hétköznap nye lvére. Szívemből remélem, hogy a búcsúzó Országgyűlés tagjai java részének módja lesz majd e négy hosszú év emberi és politikai tapasztalatanyagát a következő ciklusban hasznosítania; abban a ciklusban, amelynek összetételét még nem ismerjük, de egy biztos : bármi légyen is a nép választása, azt kötelesek vagyunk tudomásul venni, győztesek és vesztesek egyaránt. (14.10) A cél, a közös, ugyanaz marad: az ország java, a nép szolgálata, az ország távlati és napi gondjainak megoldása – még ha ezek rajtunk kívül álló vagy tőlünk függő körülmények következtében szakadatlanul változnak is. Dőreség lett volna bárkinek azt hinnie, hogy az Országgyűlés négy év alatt képes lesz minden alkotmányos kötelezettségének maradéktalanul eleget tenni. De engedjék meg, hogy – nem rosszallásként és nem számonkérésként – mégis felsoroljam a meg nem oldott törvényhozói
